2009. november 28., szombat

2. fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel arra eszméltünk fel, hogy Renesmee sír.Abban a pillanatban ott termettünk Edwarddal, és felvettem karjaimba Nessiet.

-Mi a baj szívem?-kérdeztem.
-Csak, csak annyi...hogy rosszat álmodtam!-és arcát beletemette hajamba.
-Mit álmodott Edward?-kérdeztem.
Amikor megkérdeztem Nessie már a kezét az arcomra tette, és már láttam is.
-Azt látta, hogy...-félbeszakítottam.
-Tudom mit álmodott.
-Oh, értem.
-Nagyon rossz volt,...olyan volt mintha tényleg megtörtént volna...-mondta Nessie.
-Tudom, tudom,de nem történt meg,Jacob jól van és mi is.-nyugtatgatta Edward.

Később elaludt a karjaimban és visszatettem az ágyba. Edwarddal kimentünk a nappaliba és szóltunk Sethnek,hogy hívja ide Jacobot. Azért nem volt most nálunk, mert Billynek és a vérfarkasoknak már nagyon hiányzott.
*

5 perc se telt el és itt is voltak, de nem csak ketten jöttek vissza, a többi Cullen is itt van.

-Ti hogy hogy itt va...-Alice félbeszakított.
-Láttam...-mosolygott.
-Oh.
-De azt nem tudom,hogy miért kellett idejönnünk...
Mindenki minket nézett, hogy mondjuk már mi történt.
-Az történt, hogy...-minden egyes szót lassan mondott ki Edward.-...hogy Nessienek volt egy rendkívül érdekes álma.
Mielőtt még elmondthattuk volna, hogy mi volt az mindenki kinézett az ablakon.Egy autó közeledett...ami Charlie járőrkocsijának a hangja volt.
-Francba, ne most!-egyszerre mondta mindenki.
-De nem is szólt, hogy jön!Miért most kellett jönnie még a végén veszélybe kerül.
Charlie leállította a kocsit, és bejött.

-Helló mindenkinek!Mi folyik itt?Már mindenki itt van csak én hiányzok?
Mindenki minket néz,hogy mondjunk valamit.
-Szia, apa, csak épp azt beszéltük...-köszönöm Alicenek, hogy félbeszakított.
-Csak a kirándulásunkról beszélünk, hogy miként lesz.
-Kirándulás?Miféle kirándulás?Bella nem említettél nekem semmi ilyesmit!
-Épp most akartalak felhívni.De te se szóltál, hogy jössz.
-Ööö...én csak azért jöttem,hogy...hát azért mert szeretném elvinni Renesmee-t  egy kis kirándulásra ma délután,de először tőletek akartam 'engedélyt' kérni.De  ha ti elmentek...mikor mentek el?
-Pár nap múlva-mondta Edward.
Megcsörrent Charlie telefonja.Kiment, hogy ne zavarjon minket.

-Most mi lesz mit fogunk neki mondani?-kérdeztem.
-Az igazat.Azt, hogy elmegyünk Tanyaékhoz.-mondta Edward
-Elmegyünk?
-Igen el, azt mondjuk,hogy elég hosszú időre megyünk el még mi se nagyon tudjuk.
Charlie visszatért.
-Ööö.. bentről hívtak.Gyilkosság történt La Pushtól pár mérföldre.
-La Push?-kérdeztük egyszerre Jacobbal és Sethtel.
-Igen,de ne aggódjatok Billyék jól vannak,a túrázókat megtámadta egy állat.
-Oh.-mindenki megkönnyebbült.
-Na én akkor megyek is Nessiet majd máskor is elvihetem ha lehet.
-Persze, persze.
-Szóljatok ha már indultok.Hova is,még nem mondtátok?
-A családomat, Tanyaékat meglátogatni, már hiányzunk nekik.-mondta Edward.
-Aha, rendben.Akkor majd még beszélünk erről.Sziasztok.-megcsókolta a fejem búbját.
-Szia.-mondtam.
-Viszlát.-mondta mindenki.

Amikor elment már nyugodtan beszélhettünk tovább.

-Szóval azt álmodta Nessie, hogy...-mondta Edward- eljött ide a Volturi  és harcoltunk velük a vérfarkasokkal együtt,de legyőztek minket, titeket nem öltek meg de elkábítottak mindenkit. De minket,engem,Bellát és Jacobot..szóval.. megöltek minket-amikor ezt kimondta mindenki megdermedt én megöleltem Edwardot.Majd folytatta- utána távoztak, de elvitték Renesmee-t is.
Látszott Jacobon,hogy nagyon fél, attól, hogy nem látja többé a családját, másrészt attól, hogy elveszíti Renesmee-t.Odamentem hozzá és átöleltem.
-Ne félj, nem lesz semmi baja Renesmee-nek és neked se lesz!
Ekkor mindenki felnézett az emeletre, és megláttuk Nessie-t.Gyorsan lejött és beleugrott a karjaimba.
-Szia kicsim!-és homlokon csókoltam.
-Félek!
-Mitől?
-Megint azt álmodtam-ekkor átment Edward karjába és megölelte.
-Nem lesz semmi baj-mondta Edward.
-Jacob hol van?-kérdezte.
-Itt vagyok.-mondta Jacob.
Renesmee odarohant hozzá és őt is megölelte.Jacob adott az orcájára egy csókot.
-Itt vagyok,ne félj!
Ekkor mindannyian köréjük gyűltünk és megöleltük őket.
Majd mindenki elhallgatott és Renesmee-re néztünk.Nessie is felnézett és azt mondta.
-Ezek ők?Ugye nem?Itt vannak és elvisznek,nem akarom!Én veletek akarok lenni!Félek!
Mindenki a lépteket hallgatta,de senki sem tudta ,hogy ki az,de mindenki rájuk gondolt....hogy a...Volturi.


2009. november 27., péntek

1.fejezet


(Edward szemszöge)
 

Már 1 év telt el azóta,hogy Bella vámpír lett és megszületett az én drága,gyönyörű szép lányom Renesmee.Én hülye meg nem akartam őt,azt hittem,hogy majd árt Bellának és majd megöli,de Bella mind végig akarta és szerette.Én meg teljesen magamba voltam roskadva féltem,hogy szerelmem belefog halni.De amikor meg hallatom az én kicsi lányom gondolatát,hogy ő nem akarja bántani az édesanyját és,hogy ő nagyon szereti, akkor már nem féltem!Innentől már én is nagyon szerettem őt!Aztán pedig megszületett és az életem szerelmét átkellett változtatnom.Na igen,ez volt 1 éve.Renesmee a korához képest sokkal idősebbnek néz ki,1éves, de olyan mintha 3 lenne. Carlisle mondta,hogy ez a növési folyamat lefog lassulni.
*
Haza értem és egyből meg halottam a kislányomnak a hangját.

-Apu,apu!-és már is a nyakamban volt.
-Kicsim anyu hol van?-kérdeztem.
-Bent van ennivalót csinál nekem és Jacobnak.
-Ahham akkor menjünk be hozzá!!

Beértünk és ott állt és nagyon bele volt merülve a főzésbe.Oda mentem és hátulról megöleltem.Addig Nessie játszott Jacobbal.

-Szia szerelmem!-mondtam neki bársonyos hangon.
-Jaj,szia már meg is jöttél?Már nagyon hiányoztál.-mondta és megcsókolt.
Egyre szenvedélyesebben,de aztán megszólalt.
-Kicsim ezt inkább majd később kellene folyatnunk!-láttam rajta,hogy nagyon nehéz volt kimondania.
-Oké-lémondóan sóhajtottam.
-Tudod kicsim-mondtam neki.
-Mit?
-Azt hogy olyan jó,hogy vagytok nekem.Te és Renesmee jelentetek nekem mindent!-meghatódott és hozzám bújt.
-Én is nagyon örülök,hogy vagy nekem.-mondta és megcsókolt.
-Szeretlek-mondta-Én is mindennél jobban!
Egyszer csak előjött Renesmee,ránk ugrott és mondta.
-Én is szeretlek titeket nagyon de nagyon!-és elkezdett minket puszilgatni.
-Mi is szeretünk életem nekünk te vagy a legfontosabb a világon!-mondta Bella a kislányunknak.
*
-Mami-mondta Nessi fáradtan Bellának.
-Igen kincsem?-odament és felvette.
-Álmos vagyok.-mondta.
-Oké kicsim beviszlek a szép,puha ágyikódba.
Egy kis idő után visszajött.
-Na elaludt?-kérdeztem
-Igen!
-Na most folytathatjuk amit még korábban elkezdtünk.-mondta vágyakozóan.
-De Jacob?
-Ő már rég elaludt nagyon fáradt volt.
-Hát akkor jó.-elkezdtem csókolgatni pár perc múlva már semmi sem volta rajtunk.
Közbe mondtam Bellának-Szeretlek örökké!
-Én is szeretlek örökké
Aztán átadtuk magunkat egymásnak.