Mindenkinek Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!

Giny és Évy

4.fejezet

(Edward szemszöge)

-De,hogy??-kérdeztem,teljesen sokkos állapotban.Most fogtam fel lesz még egy gyermekem!

-Fiam hát ezt én sem értem.

-De egy vámpírnak nem lehet gyermeke?-mondta Bella ő is elég sokkos állapotban volt.

-Elméletileg nem,de majd utána nézek!-mondta,közben az járt az eszében,hogy ez lenyűgöző!

Meg csörrent Carlislen telefonja!

Esme volt és nagyon fel dúlt volt a hangja.Vala mi történ Alicel és Rosalieval.

-Mi történ?-kérdeztem Carlislet amikor letette a telefont.

-Alice és Rosalie rosszul vannak.

-Na fiam én megyek meg nézem őket.

-Mi is megyünk-mondta Bella

-Nem!Bella neked pihened kell!-mondta Carlise szigorúan,féltő hangon.

-De...-mondta volna de én közbe vágtam.

-Nem,kicsim itthon maradunk és te pihensz!

-Nem szeretném ha bármi bajod lenne neked és a kicsinek-közben rátettem a kezem a hasára.

-Rendben van.-majd rátette a hasán lévő kezemre a kézét.Én meg adtam neki a fejebujjára egy puszit.

-Carlise!De majd hívj föl minket!-mondta szerelmem.

-Persze.Sziasztok!-mondta és már ott se volt.

(Bella szemszöge)

Még most sem hiszem el,hogy lesz még egy gyermekem.Ez kész csoda!Remélem Nessi örülni fog majd egy kis testvérnek?Remélem igen.Gondolatomból most egy bársonyos hang zökkentett ki.

-Min gondolkozol kicsim?-kérdezte kíváncsian Edward.,

-Csak azon,hogy Nessi örülni fog-e majd.-ezzen elgondolkozott.

-Minek fogok örülni?-jött ki Nessi a szobájából.

-Hát kicsim...-kezdte Edward.

-Igen apu?-kérdezte Nessi kis kíváncsian ilyenkor olyan volt mint az apja!

-Hát szóval...Kis testvéred lesz-vágtam bele én.

Nessi meg döbbent és berohant a szobájába.

-Edward mi történt?-kérdeztem kétségbeesve.

-Azt hiszi,hogy öt majd nem fogjuk szeretni.

Ohh egyem meg még,hogy Renesmee Cullent nem lehet szeretni!

-Be megyek hozzá.

-Várj!Adj neki egy kis időt azután bemehetsz hozzá.

Lemondóan sóhajtottam-Rendben.

-De,hogy gondolhat ilyet?-bújtam hozzá

-Féltékeny,de majd meg békél!-mondta Edward közbe magához szorított.

-Edward te örülsz?-kérdeztem közben felnéztem azokba a szép szemekre és ott csak boldogságot,ragyogást láttam.

-Ez buta kérdés volt.

-Persze,hogy igen nagyon boldoggá tettél,hogy megajándékozol még egy gyermekkel!!-mosolygott avval a féloldalas mosolyával amit én annyira szerettem.

                                  

                                   *

Kicsim,Nessi-kopogtattam az ajtón.

Benyitottam ott feküdt az ágyon és sírt!

Oda mentem és meg akartam simogatni de ő nem hagyta.

-Kincsem tudod,hogy anya szeret téged és apa is.

-Most igen de később nem fogtok-mondta szipogva

-De hogy is nem téged mindig szeretni fogunk!-mondtam neki és fölvettem

-Tényleg??

-Igen!Attól,hogy testvéred lesz attól még szeretni fogunk téged!

-Jaj,anya szeretlek!-közben nagyon szorosan meg ölelte.

-Én is virág szálam,én is!-közben adtam neki egy puszit és a könnyeit letöröltem.

-Na gyere menjünk keressük meg apát.Jó?

-Oké-mondta vidáman.

Ki mentünk a szobából meg keresni Edwardot nem kellet sokat keresni mert ott ült a

kanapén és telefonált.Kicsit furcsa volt az arca olyan döbbent,meglepett.

Azt hiszem Carlislejal beszélt.

Oda ültünk mellé épp akkor tette le a telefont és persze Nessi egyből befészkelte magát az apja ölébe és adott neki egy puszit és megölelte.Edward is adott neki egy nagy puszit és gyengéden megölelte.Olyan édesek voltak.

-Mit mondott Carlisle?-kíváncsiskodtam

-Ja,hát azt,hogy nem csak te vagy áldott állapotban.-közben megsimogatta az arcomat

-Ki vár még kisbabát anyán kívül?-kíváncsiskodott Renesmee

-Alice és Rosalie nagynénéid.-mondta neki Edward.

-De ugye attól még szeretni fognak engem?

-Hát persze angyalom.-mondtam neki.

*

Egy kis idő múlva elmentünk lefektetni Renesmeet épp a kis testvéréről álmodott,hogy majd menyit fognak játszani.Ezen elmosolyodtunk Edwarddal.

Olyan boldog vagyok meg van mindenem Edward,Nessi,és most ez a kis csöppség a hasamban.Ők az életem!!

Hát ez a fejezet lehet,hogy nem lett annyira jó!De majd ti eldöntitek!!:)

Puszi!

3.fejezet

(Edward szemszöge)

-Tanya?-meglepődtem mert nem rá számítottunk.

-Mit keresel itt?-kérdeztem,lehet egy kicsit illetlen voltam.

-Csak látogatóba jöttem,bocsánat,hogy nem szóltam!Talán rosszkor jöttem?-kérdezte aggódva.

-Nem csak van egy kis gondunk.-mondta szerelmem.

-Micsoda?-érdeklődött Tanya

-Hát...Nessie a Volturival álmodott egy nagyon borzasztót!-mondta Alice

-Megtudhatnám mit?

Nessie oda ment és a kis kezét Tanya arcára helyezte.

-Úhh ez szörnyű!-mondta szomorúan

-De ez egyáltalán nem biztos,hogy ez megfog történni.

-De sokkal jobb ha felkészülünk rá,ha még is bekövetkezne,hogy a Volturi ide jön.-mondtam elhaló hangon.

Nagyon szomorú voltam nem akartam,hogy el vigyék a kis lányomat,és azt se,hogy minket megöljenek.

Gondolataimból Carlisle rángatott ki.

-Na fiam most mi megyünk, majd később mindent megbeszélünk.Addig is utána nézek ennek a dolognak.-mondta Carlise halvány mosollyal az arcán.

-Várjatok!Megyek veletek!-mondta Tanya

-Rendben.-mondta Esme.

-Sziasztok-köszöntek.

-Sziasztok-köszöntünk el együtt Bellával.

Közben Nessie elaludt.Olyan aranyos és törékeny,nem fogom hagyni,hogy bántsák őt!Gondolat menetemet Bella szakította meg.

-Edward!-szólt Bella

-Igen kedvesem?-mondtam neki bársonyos hangon.Mintha egy kicsit megnyugodott volna, de nem csak ő én is.

-Rajtuk jár az eszed, igaz?

-Igen,de nem lesz baj Alice úgy is fogja látni ha jönnek.-mondtam neki,nagyon nyugodtan.

-Tudom,de még akkor sem nyugodtam meg.

-Tudod mit?Meg nézzem Nessiet.-mondtam és közben lágy csókot adtam neki.

-Mindjárt én is megyek utánad csak még elmosogatok.-mondta és már ment is.

Bementem Renesmeehez és most nagyon békésen aludt.

Hallottam egy nagy zörejt a konyha felől és Bella segélykérő kiáltását.

-Edward!-kiabált már majdnem ordított.

Ki értem és láttam,hogy a földön fekszik összekuporodva.

-Jaj szerelmem mi a baj, mi történ?-kérdeztem kétségbeesetten.Nagyon aggódtam érte mert a vámpíroknak nem lehet semmi bajuk.

-Nagyon fáj...nagyon!-mondta zokogva igaz,hogy nem tud sírni de mégis zokogott.

-Mi drágám?-kérdeztem aggódva.

-A hasam.

-Hívom Carlislet.

Már egyből tárcsáztam Carlislet és rögtön fel is vette a telefont.

-Megyek fiam Alice látta mi történt.Mindjárt ott leszek.-érezni lehetett,hogy ő is aggódik Bella miatt, hisz úgy szereti mint a lányát.

-Rendben,de siess!-nem is kértem inkább utasítottam.

Bellához vissza mentem még mindig nagyon fájt neki.

-Minden rendben lesz kicsim Carlisle mindjárt itt lesz.

Meg is érkezett.

-Engedj óda fiam had vizsgáljam meg.

-Bella hol fáj?

-Itt a hasamnál.-mutatta.

-Jó most adok egy fájdalom csillapított és majd az egy kicsit csillapítja a fájdalmat.

-Ez....meg...hogy..hogy..lehet?-mondta Calrlisle megdöbbenve.

-Edward!...Bella.....terhes!!

-Mi??-mondtuk egyszerre Bellával.

2. fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel arra eszméltünk fel, hogy Renesmee sír.Abban a pillanatban ott termettünk Edwarddal, és felvettem karjaimba Nessiet.

-Mi a baj szívem?-kérdeztem.
-Csak, csak annyi...hogy rosszat álmodtam!-és arcát beletemette hajamba.
-Mit álmodott Edward?-kérdeztem.
Amikor megkérdeztem Nessie már a kezét az arcomra tette, és már láttam is.
-Azt látta, hogy...-félbeszakítottam.
-Tudom mit álmodott.
-Oh, értem.
-Nagyon rossz volt,...olyan volt mintha tényleg megtörtént volna...-mondta Nessie.
-Tudom, tudom,de nem történt meg,Jacob jól van és mi is.-nyugtatgatta Edward.

Később elaludt a karjaimban és visszatettem az ágyba. Edwarddal kimentünk a nappaliba és szóltunk Sethnek,hogy hívja ide Jacobot. Azért nem volt most nálunk, mert Billynek és a vérfarkasoknak már nagyon hiányzott.

*

5 perc se telt el és itt is voltak, de nem csak ketten jöttek vissza, a többi Cullen is itt van.

-Ti hogy hogy itt va...-Alice félbeszakított.

-Láttam...-mosolygott.

-Oh.

-De azt nem tudom,hogy miért kellett idejönnünk...

Mindenki minket nézett, hogy mondjuk már mi történt.

-Az történt, hogy...-minden egyes szót lassan mondott ki Edward.-...hogy Nessienek volt egy rendkívül érdekes álma.

Mielőtt még elmondthattuk volna, hogy mi volt az mindenki kinézett az ablakon.Egy autó közeledett...ami Charlie járőrkocsijának a hangja volt.

-Francba, ne most!-egyszerre mondta mindenki.

-De nem is szólt, hogy jön!Miért most kellett jönnie még a végén veszélybe kerül.

Charlie leállította a kocsit, és bejött.

-Helló mindenkinek!Mi folyik itt?Már mindenki itt van csak én hiányzok?

Mindenki minket néz,hogy mondjunk valamit.

-Szia, apa, csak épp azt beszéltük...-köszönöm Alicenek, hogy félbeszakított.

-Csak a kirándulásunkról beszélünk, hogy miként lesz.

-Kirándulás?Miféle kirándulás?Bella nem említettél nekem semmi ilyesmit!

-Épp most akartalak felhívni.De te se szóltál, hogy jössz.

-Ööö...én csak azért jöttem,hogy...hát azért mert szeretném elvinni Renesmee-t  egy kis kirándulásra ma délután,de először tőletek akartam 'engedélyt' kérni.De  ha ti elmentek...mikor mentek el?

-Pár nap múlva-mondta Edward.

Megcsörrent Charlie telefonja.Kiment, hogy ne zavarjon minket.

-Most mi lesz mit fogunk neki mondani?-kérdeztem.

-Az igazat.Azt, hogy elmegyünk Tanyaékhoz.-mondta Edward

-Elmegyünk?

-Igen el, azt mondjuk,hogy elég hosszú időre megyünk el még mi se nagyon tudjuk.

Charlie visszatért.

-Ööö.. bentről hívtak.Gyilkosság történt La Pushtól pár mérföldre.

-La Push?-kérdeztük egyszerre Jacobbal és Sethtel.

-Igen,de ne aggódjatok Billyék jól vannak,a túrázókat megtámadta egy állat.

-Oh.-mindenki megkönnyebbült.

-Na én akkor megyek is Nessiet majd máskor is elvihetem ha lehet.

-Persze, persze.

-Szóljatok ha már indultok.Hova is,még nem mondtátok?

-A családomat, Tanyaékat meglátogatni, már hiányzunk nekik.-mondta Edward.

-Aha, rendben.Akkor majd még beszélünk erről.Sziasztok.-megcsókolta a fejem búbját.

-Szia.-mondtam.

-Viszlát.-mondta mindenki.

Amikor elment már nyugodtan beszélhettünk tovább.

-Szóval azt álmodta Nessie, hogy...-mondta Edward- eljött ide a Volturi  és harcoltunk velük a vérfarkasokkal együtt,de legyőztek minket, titeket nem öltek meg de elkábítottak mindenkit. De minket,engem,Bellát és Jacobot..szóval.. megöltek minket-amikor ezt kimondta mindenki megdermedt én megöleltem Edwardot.Majd folytatta- utána távoztak, de elvitték Renesmee-t is.

Látszott Jacobon,hogy nagyon fél, attól, hogy nem látja többé a családját, másrészt attól, hogy elveszíti Renesmee-t.Odamentem hozzá és átöleltem.

-Ne félj, nem lesz semmi baja Renesmee-nek és neked se lesz!

Ekkor mindenki felnézett az emeletre, és megláttuk Nessie-t.Gyorsan lejött és beleugrott a karjaimba.

-Szia kicsim!-és homlokon csókoltam.

-Félek!

-Mitől?

-Megint azt álmodtam-ekkor átment Edward karjába és megölelte.

-Nem lesz semmi baj-mondta Edward.

-Jacob hol van?-kérdezte.

-Itt vagyok.-mondta Jacob.

Renesmee odarohant hozzá és őt is megölelte.Jacob adott az orcájára egy csókot.

-Itt vagyok,ne félj!

Ekkor mindannyian köréjük gyűltünk és megöleltük őket.

Majd mindenki elhallgatott és Renesmee-re néztünk.Nessie is felnézett és azt mondta.

-Ezek ők?Ugye nem?Itt vannak és elvisznek,nem akarom!Én veletek akarok lenni!Félek!

Mindenki a lépteket hallgatta,de senki sem tudta ,hogy ki az,de mindenki rájuk gondolt....hogy a...Volturi.

1.fejezet

(Edward szemszöge)
 

Már 1 év telt el azóta,hogy Bella vámpír lett és megszületett az én drága,gyönyörű szép lányom Renesmee.Én hülye meg nem akartam őt,azt hittem,hogy majd árt Bellának és majd megöli,de Bella mind végig akarta és szerette.Én meg teljesen magamba voltam roskadva féltem,hogy szerelmem belefog halni.De amikor meg hallatom az én kicsi lányom gondolatát,hogy ő nem akarja bántani az édesanyját és,hogy ő nagyon szereti, akkor már nem féltem!Innentől már én is nagyon szerettem őt!Aztán pedig megszületett és az életem szerelmét átkellett változtatnom.Na igen,ez volt 1 éve.Renesmee a korához képest sokkal idősebbnek néz ki,1éves, de olyan mintha 3 lenne. Carlisle mondta,hogy ez a növési folyamat lefog lassulni.

*

Haza értem és egyből meg halottam a kislányomnak a hangját.

-Apu,apu!-és már is a nyakamban volt.

-Kicsim anyu hol van?-kérdeztem.

-Bent van ennivalót csinál nekem és Jacobnak.

-Ahham akkor menjünk be hozzá!!

Beértünk és ott állt és nagyon bele volt merülve a főzésbe.Oda mentem és hátulról megöleltem.Addig Nessie játszott Jacobbal.

-Szia szerelmem!-mondtam neki bársonyos hangon.

-Jaj,szia már meg is jöttél?Már nagyon hiányoztál.-mondta és megcsókolt.

Egyre szenvedélyesebben,de aztán megszólalt.

-Kicsim ezt inkább majd később kellene folyatnunk!-láttam rajta,hogy nagyon nehéz volt kimondania.

-Oké-lémondóan sóhajtottam.

-Tudod kicsim-mondtam neki.

-Mit?

-Azt hogy olyan jó,hogy vagytok nekem.Te és Renesmee jelentetek nekem mindent!-meghatódott és hozzám bújt.

-Én is nagyon örülök,hogy vagy nekem.-mondta és megcsókolt.

-Szeretlek-mondta-Én is mindennél jobban!

Egyszer csak előjött Renesmee,ránk ugrott és mondta.

-Én is szeretlek titeket nagyon de nagyon!-és elkezdett minket puszilgatni.

-Mi is szeretünk életem nekünk te vagy a legfontosabb a világon!-mondta Bella a kislányunknak.

*

-Mami-mondta Nessi fáradtan Bellának.

-Igen kincsem?-odament és felvette.

-Álmos vagyok.-mondta.

-Oké kicsim beviszlek a szép,puha ágyikódba.

Egy kis idő után visszajött.

-Na elaludt?-kérdeztem

-Igen!

-Na most folytathatjuk amit még korábban elkezdtünk.-mondta vágyakozóan.

-De Jacob?

-Ő már rég elaludt nagyon fáradt volt.

-Hát akkor jó.-elkezdtem csókolgatni pár perc múlva már semmi sem volta rajtunk.

Közbe mondtam Bellának-Szeretlek örökké!

-Én is szeretlek örökké

Aztán átadtuk magunkat egymásnak.