1.fejezet

(Edward szemszöge)
 

Már 1 év telt el azóta,hogy Bella vámpír lett és megszületett az én drága,gyönyörű szép lányom Renesmee.Én hülye meg nem akartam őt,azt hittem,hogy majd árt Bellának és majd megöli,de Bella mind végig akarta és szerette.Én meg teljesen magamba voltam roskadva féltem,hogy szerelmem belefog halni.De amikor meg hallatom az én kicsi lányom gondolatát,hogy ő nem akarja bántani az édesanyját és,hogy ő nagyon szereti, akkor már nem féltem!Innentől már én is nagyon szerettem őt!Aztán pedig megszületett és az életem szerelmét átkellett változtatnom.Na igen,ez volt 1 éve.Renesmee a korához képest sokkal idősebbnek néz ki,1éves, de olyan mintha 3 lenne. Carlisle mondta,hogy ez a növési folyamat lefog lassulni.

*

Haza értem és egyből meg halottam a kislányomnak a hangját.

-Apu,apu!-és már is a nyakamban volt.

-Kicsim anyu hol van?-kérdeztem.

-Bent van ennivalót csinál nekem és Jacobnak.

-Ahham akkor menjünk be hozzá!!

Beértünk és ott állt és nagyon bele volt merülve a főzésbe.Oda mentem és hátulról megöleltem.Addig Nessie játszott Jacobbal.

-Szia szerelmem!-mondtam neki bársonyos hangon.

-Jaj,szia már meg is jöttél?Már nagyon hiányoztál.-mondta és megcsókolt.

Egyre szenvedélyesebben,de aztán megszólalt.

-Kicsim ezt inkább majd később kellene folyatnunk!-láttam rajta,hogy nagyon nehéz volt kimondania.

-Oké-lémondóan sóhajtottam.

-Tudod kicsim-mondtam neki.

-Mit?

-Azt hogy olyan jó,hogy vagytok nekem.Te és Renesmee jelentetek nekem mindent!-meghatódott és hozzám bújt.

-Én is nagyon örülök,hogy vagy nekem.-mondta és megcsókolt.

-Szeretlek-mondta-Én is mindennél jobban!

Egyszer csak előjött Renesmee,ránk ugrott és mondta.

-Én is szeretlek titeket nagyon de nagyon!-és elkezdett minket puszilgatni.

-Mi is szeretünk életem nekünk te vagy a legfontosabb a világon!-mondta Bella a kislányunknak.

*

-Mami-mondta Nessi fáradtan Bellának.

-Igen kincsem?-odament és felvette.

-Álmos vagyok.-mondta.

-Oké kicsim beviszlek a szép,puha ágyikódba.

Egy kis idő után visszajött.

-Na elaludt?-kérdeztem

-Igen!

-Na most folytathatjuk amit még korábban elkezdtünk.-mondta vágyakozóan.

-De Jacob?

-Ő már rég elaludt nagyon fáradt volt.

-Hát akkor jó.-elkezdtem csókolgatni pár perc múlva már semmi sem volta rajtunk.

Közbe mondtam Bellának-Szeretlek örökké!

-Én is szeretlek örökké

Aztán átadtuk magunkat egymásnak.