A másik ÚJ blogunk!!! :)

Elkezdtünk írni egy új blogot a Vampire Diaries-ről. Ha kíváncsiak vagytok rá akkor itt megnézhetitek:

http://vampirnaploklove.blogspot.com/

Légyszíves írjatok komikat! :)
Puszi Gini és Évii

Ha tudtok akkor segítsetek neki! :)

Találtunk egy oldalt ahol egy lány "Bella" kéri a segítségünket, mert néhány dolgot nem teljesen ért a blogspot-on...ezért arra gondoltunk, hogy beírjuk az oldal címét és ha gondoljátok akkor válaszoljatok neki!:) És nem csak ő vár a válaszokra, hanem más(ok) is!:)
A blog címe:

http://www.ezcsakegyprobaoldal-bella.blogspot.com/

Csak ismételni tudjuk és ajánlani, hogy minél többen kattintsatok rá és válaszoljatok neki! ;)

Puszi Ginii és Évii

14. fejezet

(Bella szemszöge)

 Zoárd születése után 2 héttel

Zoárd születése után egyhéttel Rose és Alice is megszült(Achilles és Nelli).
Zoárd már feltud ülni,de csak néhány másodpercre.Speciális étrendje a tejesvér...

*

-Kicsim, megyek és megfürdetem Nessiet.-mondta Edward.

-Jó, én addig adok Zónak inni.

Éppen beléptem Zoárd szobájába és csak azt láttam, hogy egy plüss maci repül el előttem.Zoárd mögöttem ült és irányította a tárgyakat.Pont rám mutatott és mosolygott, majd kitárta felém a kezét, hogy vegyem fel.

-Edward!-kiáltottam férjem nevét.

Amikor Edward bejött a szobába kezében Nessievel, aki törölközőben volt, Edward hajapedig csupa hab volt.

-Mi történt?-kérdezte közben Zoárd elkezdett sírni amiért még mindig nem vettem fel. Gyorsan felkaptam.

-Mutasd meg apunak is amit nekem.-mondtam Zónak.

Abban a pillanatban felemelte a kezét és ismét mint az előbb felemelkedett a plüss maci..

-Hihetetlen-mondta Edward, Nessie közben megtapsolta.

-Ügyes vagy öcsikém!-mondta mosolyogva.Zoárd meg csak vigyorgott és nyúlt Edward felé.

-Mi az kicsim, anyunál már nem is jó lenni?-kérdeztem Zót.

-Szerintem csak hiányzom neki, ugye kicsim?-mondta Ed.

-Én tudom a megoldást-kezdte Nessie-Zoárd fiú és ő apás, én lány vagyok, ezért én anyásabb vagyok.-Edward ezen jót nevetett.

Zoárd már kezdett kapálózni, hogy cseréljen helyet Nessievel.

*

(Másnap)

A kicsik Esmeéknél reggeliztek. Amikor elmondtuk nekik, hogy Zoárd milyen erővel bír mindenki nagyot lesett.

-Achillesnek pedig-kezdte Emm-az első szava spanyol szó volt.

-És mi volt az a szó?-kérdezte Ed.

-Gaga-gugu csak spanyolosan-mondta és mindenki elkezdett nevetni.

-Hát ez Emm egy szép történet-mondtam.

-Nelli pedig képes teleportálni magát.

-Az szép-mondta Ed.

Egyszer csak azt láttuk, hogy Zoárd felemel egy pohár vizet a képességével és Rosera önti. Mindenkiből kitört a nevetés.

-Kisfiam, ilyet nem szabad csinálni.-mondta Edward szigorúan, de ott bujkált egy kis mosoly a szájánál.

Zoárd ekkor elkezdett sírni és odaakart menni Rosehoz. Rose átvette, és Zó megölelte.

-Azt mondja, hogy sajnálja.-mondta Edward.

-Nem haragszom rád Zó.-mondta Rosalie és megölelték egymást.

Zoárd kinyújtotta a kezét felém jelezve, hogy vegyem el.

-Végre anya kezében is vagy.-mondtam és megpusziltam a feje búbját.

-Szeret téged, de nagyon-mondta Ed és átölelt minket Nessievel a kezében.

-Hiányzik, Jake!-mondta Renesmee.

-Mindjárt itt lesz.-mondtam.És épp ebben a pillanatban be is lépett az ajtón.

-Sziasztok.-köszönt.

-Szia Jake!-mondta Renesmee és beleugrott az ölébe.

-Szia Kishercegnőm!-mondta Jake és megpuszilta Nessiet.-Helló kiskrapek-üdvözölte Zoárdot. Ekkor kinyújtotta Zó a kezét Jacob felé.

-Nem hiszem el Jake, hogy te mindegyik gyerekemet elcsábítod.-mondta Ed nevetve.Ekkor Zoár inkább mégsem ment Jacobhoz.

-Alicnek látomása van.-mondta Jasper, és mindenki Alicere nézett.

Közben Achilles megszólalt:

-Voltuli, Voltuli, Voltuli-mondta Achilles az ajtó felé mutatva.

Reméljük tetszett!!!:)

Amúgy Achillesnek az a képessége, hogy megérzi ha jön valaki és tudja is, hogy ki(k) az(ok) a személy(ek)...:)

Várjuk a kommentárokat! Mi is bevezetjük azt, hogy akkor lesz új fejezet ha írtok legalább 5 komit!Bocsi!

Szóval légyszíves írjatok legalább 5-öt!

Puszi: Gini és Évii

13. fejezet

(Edward szemszöge)

Ahogy meghallottam Bella és Zoárd hangját, rögvest rohantam fel hozzájuk, de belebotlottam Nessiebe.
- Apa, apa! Mi történik?
- Kicsim, Zoárd nemsokára itt lesz velünk.- mondtam boldogan.
 - Mi folyik itt Edward? - kérdezte Carlisle zavartan mikor bejött a nappaliba.
-Ááá, Edward! - kiáltott fel Bella
-Megyek kicsim! - kiabáltam vissza és rohantam is egyből fel. Carlisle jött utánam. Feltörtem a fürdőszoba ajtaját. Bella a földön ült kapaszkodva a mosdókagylóba. Már elfolyt a magzatvize...
- Itt vagyok szívem.- felkaptam a karomba és bevittem a "szülő szobába".
Most vettem észre, hogy az egész család a sarkunkban van és ijedten néztek ránk.
-Jobb ha most ti kimentek!Nyugalom nem lesz semmi bajuk!-mondta Carlisle Charlie-aki nagyon féltette a lányát és persze a jövendőbeli unokáját- vállára rakva a kezét.

(Bella szemszöge)

-Minden rendben lesz kicsim.-nyugtatott Edward,de azt hittem majd szét szakadok, akkora nagy fájdalmaim voltak.
-Bella, nyomj majd amikor szólok!-utasított Carlisle.
Edward itt állt mellettem és simogatta az arcomat, amíg én szétmarkoltam a kezét..
-Most Bella, most!-szólt Carlisle.
Olyan erősen nyomtam ahogyan csak tudtam. Fájt...nagyon fájt, de minél hamarabb kezemben akartam tartani Zoárdot.

25 perc múlva

-Ez az Bella már látom a fejét!Mindjárt kint lesz.
Szegény Edward alig bírt megmozdulni karmaim között.
-Ssss, Bella!Mindjárt vége.-mondta Edward és közben letörölt a patakokba folyó könnyeimet.
Amint kimondta meghallottam a kisfiam sírását.
-Na itt van a kicsi Zoárd!-mondta Carlisle és a kezembe adta a pici fiamat.
-Ó édes istenem!-mondtuk egyszerre Edwarddal.
Kinyitotta a szemét és ránk nézett azokkal a szép zöld szemekkel,amilyen még Edwardé volt vámpír léte előtt haja pedig világos barna.
-Tiszta apja!-mondtam és felnevettünk.
-Nem igaz mert az arca vonásai teljesen a tiéd.-mondta és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Gyermekeim nehogy már ezen vitatkozzatok.-mondta Carlisle nevetve.Közben kivette a kezemből a kicsit...
-Hova viszed, Carlisle?-riadtam fel.
-Nyugalom Bella csak megtisztítom.-mondta mosolyogva.
-Oh.
-Amúgy,Bella ha jobban vagy akkor majd le is mehetünk a kicsivel.-mondta Carlisle.
Edward segített felkelni az ágyból, utána Carlisle visszaadta kezembe Zoárdot. Amikor mentünk lefele a lépcsőn mindenki le-föl rohangált a nappaliban.Amikor meghallották, hogy megyünk lefele mindenki körénk-vagyis inkább Zoárd köré jött.Mindenki csak annyit hajtogatott, hogy "óóó; Istenem!; Ennivaló ez a gyerek!..." Zoárd csak megszeppenve nézett körül.
-Egy kicsit meg van illetődve.-mondta Edward, közben kivette kezemből Zoárdot és elindult Nessie felé aki izgalmában elaludt Jake ölében a kanapén.Edward leült melléjük és megsimogatta Nessie arcát.Ő csak álmosan nyitotta ki a szemét,de amikor meglátta a kicsi öccsét egyből felkiáltott.
-ÖCSIKÉM!!!!
-Ssss, Tündérem egy kicsit halkabban.-mondta Edward.
-Opps, bocsánat.Megfoghatom, apa?
-Igen,de óvatosan!
Edward átnyújtotta óvatosan Nessienek.
-Milyen aranyos!
Zoárd Nessie felé nyúlt és arcára rakta kicsi kezét.
Olyan édesek így együtt.Odamentem és én is leültem hozzájuk.Zoárd elkezdett fészkelődni Nessie kezében és Edward felé nyúlt.Visszavette Edward a kezében.Elkezdtem simogatni az arcát, majd el is aludt.
-Látszik, hogy apás lesz!-mondta Emmett kuncogva,hogy fel ne ébressze a kicsit.
-Majd meglátjuk, hogy a Te fiad milyen lesz...-mondta Edward gúnyosan.
Már jó néhány órája ültünk ott és beszélgettünk.
-Na nekünk menni kellene.-mondtam.
-Jól van, akkor hozok valami vastag takarót.

Amikor hazaértünk,Edward leült Zoárddal-aki még mindig mélyen aludt- a kanapéra.Én addig megfürdettem Nessiet és lefektettem-alig akart elaludni, mindig Zoárddal akart lenni,olyan aranyos volt.
Edward már a hálószobában volt.Zoárd az ágy közepén feküdt, közben Edward simogatta az arcát.Majd' elolvadtam olyan édesek voltak...Apa és fia páros.
Odamentem közéjük.
-A nagyfiút nem kellene már ágyba tenni?-mondtam és csókot leheltem a kis hasára, és orcájára.
-De már épp ideje lenne.
Felvettem és amikor beleraktam a kis ágyába és indultam volna el Edward felé, Zoárd elkezdett sírni.Odamentem kiemeltem, és egyből abba is hagyta a sírást.Utána megint visszaraktam és ismét elkezdett sírni...
-Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz!-kacagva mondta Edward.

Reméljük tetszett!!!:)

12. fejezet

(Bella szemszöge)

1 hónap elteltével


Egyre nehezebben viselem a terhességet, de azért nagyon boldog vagyok. Éppen takarítottam amikor Edward rám szólt:
-Bella, azt beszéltük meg, hogy fekszel az ágyban, nehogy valami bajod legyen, ugye?
-Igen, de olyan unalmas állandóan az ágyban feküdni főleg nélküled, és amúgy is mi bajom lehetne?
-Például esetleg elesel akkor a babánkat elveszíthetjük és Nessie is nagyon szomorú lenne, nem beszélve rólam!
Ekkor bejött Nessie és elkezdett velem kiabálni:
-Mami, azonnal feküdj le!!!
Kullogva mentem az ágy felé, majd suttogva beszéltem szinte magamban.
-Apja lánya...
-Igen az vagyok- mondta Nessie. Edward hangos nevetésbe tört ki majd megpuszilta Nessiet. Aztán leültek mellém az ágyra. Nessie hasamra hajtotta fejét, majd el is aludt, Edwarddal meg Nessie haját babráltuk.

(9. hónap)

Hallgattam Edwardot miközben beszélt Zoárdhoz.
-Boldog 9. hónapot kincsem.Ma vagy 9 hónapja anya hasában.Nem sokára itt leszel közöttünk, de addig is vigyázz anyára és persze magadra is.- és közben csókot lehelt a nagy hordó kinézetű hasamra.- Azt mondja, hogy már nagyon szeretne minket megölelni.
-Én is szeretnélek már a karjaimban tartani kicsi kisfiam.- mondtam és megsimogattam a pocakom.
-Edward!
-Igen, szívem?
-A jövő héten lesz a mi kis Nessienk 2 éves. Mit vegyünk neki?
-Hát...nem is tudom.
-Szereti a farkasos könyveket...olyat kellene venni neki.
-Igen, igazad van. Van egy könyv aminek a címe Egy kislány és a farkas.
-Ez tetszik.Hány kötetből áll?
-Négy.Szerintem tetszene neki.-mondta Edward és megcsókolt.

(Edward szemszöge)
(1 héttel később)

Ma van Nessie 2. születésnapja, persze Bella szülei azt hiszik, hogy 4 éves.
Alice szervez neki egy szülinapi bulit Carlisléknál.
Carlisle azt mondta,hogy a jövő hétre várható a kicsi Zoárd.
Bellával most ébresztjük fel Nessit.
-Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Nessie, boldog szülinapot!-énekeltük együtt Bellával.Nessie a nyakunkba ugrott és megköszönte.
-Köszönöm szépen!Szeretlek titeket!
-Mi is szeretünk!-mondtuk-Tessék ez a tiéd.-mondta Bella és odaadta neki az ajándékot.
-Mi ez?-kérdezte kiváncsian.
-Nyisd ki és megtudod.-mondtam.Gyorsan szétszedte a csomagolást és tátott szájjal elolvasta a címét.
-Egy kislány és a farkas-olvasta suttogva.-Ez nagyszerű!Köszönöm szépen!-mondta és megpuszilt minket.
-Szívesen.

Este fele mondtuk Nessinek,hogy menjünk át Carlislékhoz és ő persze szó nélkül beleegyezett.
Amikor odaértünk, teljes volt a sötétség a házban.
-Elmentek volna valahová?-kérdezte Nessie.
-Nem tudom, menjünk be és nézzük meg.-javasoltam.
Amikor Nessie kinyitotta az ajtót felkapcsolódott a villany és mindenki azt kiabálta:
-Boldog szülinapot!!!
Nessie tátott szájjal állt és fogta  kilincset.
-Ez hihetetlen!Köszönöm!-mondta.
Úgy látom itt van Charlie,Reneé és Phil is, és persze Jacob.
Bementünk és Nessiet leült az asztalhoz, ahol várt rá egy nagy torta rajta egy 4-es szám.Hát persze Bella szülei miatt.
"Azt kívánom bárcsak egyszer ha majd nagy leszek összejöjjek Jacobbal!"- kívánt Nessie és elfújta a tortát.
-Edward mi a baj?-kérdezte Bella.Észre se vettem, hogy egész testemmel megfeszültem.
-Öhm..semmi..csak hallottam Nessie kívánságát.-suttogtam.
-És mit kívánt?-kérdezősködött kíváncsian.
-Azt, hogy bárcsak ha majd nagy lesz akkor jöjjön össze Jacobbal.-mondtam és Bellát kirázta a hideg, de nem voltunk mérgesek.
-Nyisd ki az ajándékaidat, Nessie!-mondta Alice.
Sorba kinyitotta mindenkiét majd Jacobra került a sor, egy kicsit mintha elpirult volna...
-Tessék.-mondta Jacob
Amikor kinyitotta egy vörösesbarna farkas plüss volt. Még Nessie is elpirult.
-Köszönöm, Jake.-mondta és megölelte-Nagyon tetszik!-Jake rákacsintott Nessiere.
-Mindjárt jövök, ki kell mennem a mosdóba.-mondta Bella suttogva.

Már egy ideje fent volt Bella.Épp indultam volna felfelé,hogy megnézzem mi van vele, amikor hallottuk, hogy Bella felkiált.
-Edward!Edward!...Zoárd...
"Apa jövök!!!"- kiabálta Zoárd!

Nem lett valami hosszú, de azért reméljük, hogy tetszett! :)

Jön Zoár!!! :)

11.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel amikor lementünk Edwarddal a napaliba bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem az emailjaimat.Leültem a géphez, addig Edward készített nekem reggelit,mert mostanában nagyon kívánom az "emberi" ételeket.Ha jól érzem az illatok alapján akkor lasange-t készít.Miközben vártam,hogy bekapcsoljon a számítógép, éreztem valamit a hasamban...
-Edward!-szóltam neki örömömben.
Már itt is volt és látta,hogy fogom a hasam és ő rosszra gondolt.Rá mosolyogtam,hogy megkönnyebbüljön.
-Edward,rúgott a kicsi!-mondtam mosolyogva.Ekkor ő is megfogta a hasam majd fél perc múlva megint rúgott és Edward mosolygott örömében.
-Zoárd-kezdte Edward-nyugi mindjárt kapsz ennivalót.
-Éhes?
-Igen,nem is kicsit-mondta vigyorogva.-Megyek is,hogy minél előbb kész legyen a lasange.
Már itt sem volt.Míg néztem az emailomat közben fogtam a hasam.Nem voltam meglepődve amikor láttam,hogy 3 levelem jött anyámtól.A legtöbben élménybeszámoló volt.De amikor az utolsó levelet olvastam a földbe gyökerezett a lábam...

"Drága Bella!


Annyira hiányzol,kicsim.Phillel elhatároztuk,hogy meglátogatunk titeket.De csak persze akkor, ha ti is szeretnétek!Arra gondoltunk,hogy a hétvégén lemegyünk esetleg 1-2 napra,ha nem okoz gondot.Már meg is vettük a jegyeket.Annyira hiányzol, Bella.Philnek is,persze.
Üdvözöl Phil és a te kis kelekótya anyád.:)"

Ekkor megcsörrent a mobilom,egyből fel is vettem.
-Szia,Bella.
-Szia,Alice.Miért hívtál?
-Hát most volt egy látomásom...
-Mi az Alice,mond már?!
-Renée-nek és Phil-nek 1óra múlva leszáll a repülőjük.-mondta hadarva
-Tessék?Milyen nap van ma,Alice,
-Szombat.
-Már hétvége van?Ezt nem hiszem el.Most olvastam el Renée levelét.
-Oh.Értem.Öhm...mindjárt hívni fognap,hogy menjen ki valaki értük.
-Jó,akkor szia.
-Szia,Bella.
Észre se vettem,hogy Edward ott áll mögöttem,csak akkor amikor megcsókolta a nyakamat.
-Olvastad?-kérdeztem és a számítógép felé mutattam.
-Igen.Nem vagyok meglepődve.
-Igen én sem...na jó talán egy kicsit mégis.

*

Ki mentünk a reptére és üdvözöltük egymást.A kocsiban az út nagy részén Renné beszélt a Hawaii útjukról.Én meg azon töprengem,hogy,hogy mondjam el,hogy várandos vagyok és ők nagyszülök lesznek.

-Renesemee hol van?-kérdezte anyám.

-Jacobot megkértük,hogy vigyázzon rá mert a kis bogaram még aludt és nem volt szívunk felkelteni.-feleltem.

Mikor már otthon vettem le a kabátomat,csak azt láttam,hogy Rennée kikerekedett szemmel nézi a hasamat.

-Kis lányom!Te felszedtél pár kilót?

Zavarodottságomban Edwardra néztem aki próbált elfojtani egy mosolyt.

-Nem,anyu!Éppen erről akartam veled beszélni.Ülj le légyszíves.-anyám csak zavarodottan tette amit mondtam.

Edward leült mellém és biztatóan megszorította a kezem.

-Anya mi kisbabát várunk!-mondtam ki egy szuszra.

Legalább 2 percig csönd volt és csak minket néztek...többnyire a hasamat.

-Én...én meg csak ezt hittem,...hogy...felszedtél pár kilót...-mondta Renée dadogva.

-Anyu csak ennyit tudsz mondani erre?!-förmedtem rá.

-Nem..nem..vagyis ...nem tudom..-dadogott.Felállt és elkezdett kiabálni.-ÚRISTEN MAMA LESZEK!!!-kicsit megijedtünk Edwarddal együtt,de közben elfojtottunk egy nevetést.Phil még mindig csak ott ült a kanapén és leste,anyám reakcióját.

-Phil,te mit szólsz ehhez?-kérdeztem.

-Hát...nem is tudom mit mondjak...

-Örülsz?

-Hát persze,hogy örülök Bella!

Phil is felállt.Mi is felálltunk és megöleltek minket.

Ekkor hallottuk,hogy jön le valaki a lépcsőn.Megláttuk Jaket és Nessiet miközben jönnek le.Az én kis Nessiem dörzsölgette a szemét álmosan,biztos anyám kiabálásától ébredett fel.

-Anyu,apu?-kérdezte Nessie.

-Itt vagyunk a nappaliban,kicsim-mondta Edward.

-Sziasztok-üdvözölt minket Jake.

-Szervusz,Jake.-mondtuk.

-Szia,Nessie-mondta Renée,majd felkarolta Nessiet.

-Miért kiabáltál,mama?

-Hát..ööö...semmi...-anyám elpirult.

-Anya,hogy van Zoárd?

-Jól van,képzeld reggel megrúgta a hasamat.

-Tényleg?-odajött és megfogta a hasam,pont akkor rúgott egyet a kicsi.-Jujj de jó!

-Zoárd?-kérdezte Renée.

-Igen,mama az öcsém.

-Oh...

Mindent elmeséltünk Renéenek és Philnek,Aliceről és Roseról is.

*

(Edward szemszöge)

2 hónappal később

Mostanában sűrűn kell elutasítanom szerelmem,de fájó szívvel a kicsi érdekében.

Most éppen Bellát csókolom.Csókolózás közben Bella simogatni kezdett a pólóm alatt és én megfogtam kezét és kihúztam.

-Bella, ezt már megbeszéltük...

-De én kívánlak,Edward-mondta és megcsókolt.

-Én is kívánlak tudod jól,de nem lehet
-Talán már nem tartasz szépnek?
-Jajj te buta,gyönyörű nőszemély.
-Gyönyörű vagyok?
-Hát persze.
-Még ilyen nagy pocakkal is?
-Még ilyen nagy pocakkal is.
Beletemette arcát a mellkasomba és valami nedvességet éreztem,felemeltem fejét és láttam,hogy sír.
-Most miért sírsz?
-Nem tudom.-mondta szégyenlősen és még jobban kezdett sírni.
Szorosan magamhoz öleltem és vigasztalóan dörzsölgettem a karját.
-Áú.
-Mi a baj?
-Nagyot rúgott a fiad...Tisztára olyan lesz,mint az apja-mind a ketten nevettünk ezen.
Megfogtam a hasát és elkezdtem simogatni,egyszer csak megint rúgott egy nagyot.
-Az meglehet.-mondtam mosolyogva.-Szeretnéd ha olyan lenne,mint én?
-Hát persze.Miért kérdezed?
-Csak kíváncsi voltam.
-És te szeretnéd ha rád hasonlítana?-kérdezte szerelmem kíváncsian.
-Persze,ha ő is agy turkász lesz.-nevettünk.
-Éhes vagyok.-mondta mohón.
-Mit szeretnél enni?
-Hát...ööö...vért,milánóit,sajtot...tortát...-sorolta.Én csak hallgattam,hogy mikor lesz vége ennek a hosszú listának.
-Még valamit?-mondtam nevetve.Bella csak nézett rám mogorván,majd ő is elnevette magát.
-Jajj eszembe jutott még valami...-mondta és felcsillant a szeme.
-És mi lenne az?
-Te.
-Azt hiszem még belefér a listába.-mondtam és adtam neki egy csókot.-Na kicsi fiam,te mit szeretnél kérni?Anyád szerintem már az összes létező ételt felsorolta,de te mit ennél a legszívesebben?
-Oh, rendben ezt megbeszéltük.-montam
-Mire gondolt,Edward?-furdalta a kíváncsiság.
-Vért:
-Oh.
-Az megfelel vagy kérsz mást is?
-Tojásrántottát.
-Rendben.-mondtam nevetve.
Felkeltem és csináltam neki rántottát és hozzá vért.

-Tessék.-mondtam és leraktam a tálcát az ágyra.-Jó étvágyat!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.Nem fura,hogy vámpír vagyok és "emberi" ételt fogyasztok?
-De...egy kicsit.De azért szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta és megcsókoltam.

 

10.fejezet

(Edward szemszöge)

3 hónappal később

Ottiliáék már 2 hónapja,hogy haza mentek.Az én kis Bellámnak már gömbölyödik a kis pocakja.De még Charlie nem is tud róla,hogy lesz egy kis unokája,persze Nessie is az de ő ezt se tudja.

Most éppen Carlisleéknél vagyunk és éppen Belláékat hallottam beszélgetni.

-Alice, tudom ez hülyén hangzik tőlem, de...szóval arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni a kicsiknek ruhákat, meg minden felé dolgokat, meg nekem is kellene mert már hamarosan kihízom a ruháimat..-tátott szájjal hallgattam Bellát és már csak azt hallottam,hogy Emm hahotázik.

-Hát ööö..-kezdte Alice- egy kicsit meglepődtem,ez tényleg furán hangzik tőled-kuncogott Alice-persze hogy elmegyek veled.-mondta vigyorogva.

-Köszi-mondta Bella és egy kicsit elpirult.Carlisleék már tudták,hogy Bellának az a képessége, amit Ottilia mondott arról a nőről.

Carlisle bejött az ajtón.

-Bella,Alice Rose gyertek velem szeretnélek titeket megvizsgálni.Bella gyere előbb te.

-Jól van.-mondta Bella és már ment is Carlisle felé.

-És én?Én nem mehetek?

-De persze fiam,gyere csak-mondta mosolyogva.

Felmentünk Carlisle dolgozószobájába.

Bellát lefektettük az ágyra és Carlisle bekente krémmel a hasát.Bekapcsolta az ultrahangos gépet és elkezdte vizsgálni a hasát.Már vagy 3 perce nézegette a monitort és türelmetlenül vártam,hogy mondjon már valamit.

-Carlisle!Na van valami?

-Igen fiam,szóval az van,hogy nektek kisfiatok lesz.

-Tényleg?-ámuldoztunk Bellával.

-Ez fantasztikus!-mondtam és megcsókoltam Bellát.

Aztán lementünk a nappaliba.

-Na mi van?-kérdezte Esme nyugtalanul.

-Semmi,semmi,csak annyi,hogy fiú unokád lesz-mondta szerelmem boldogan.

-Ez nagyszerű.-örvendezett mindenki.

-Alice vár rád Carlisle.-mondtam.

-Jó rendben.-felállt és húzta magával felfelé Jaspert.

5 perc múlva le is jöttek.

-Na, mi van?-kérdezte Emse ismét.

-Nelli jól van.-mondta vigyorogva.

-Nelli?-kérdezte mindenki.

-Ja igen ti nem tudjátok....kislányunk lesz.

-Arra rájöttünk,hogy kislány,de azt nem tudtuk hogy már a nevét is tudod.-mondta Emmett gúnyosan.

-Láttam,hogy Jaspernek nagyon tetszik ez a név.

-Oh.

-Rose vár Carlisle.

-Jó megyünk-mondta és mentek fel Emmel.

Eközben Alice suttogni kezdett.

-Amúgy kisfiúk lesz.

-Ez most mért mondtad Alice?-förmedtem rá.

-Nem bírtam ki,míg visszaérnek.De kérlek tegyetek úgy mintha meglepődnétek amikor elmondják.

Bólintottunk kuncogva.

5 perc telt el ismét és jöttek le Carlisleal együtt.Ekkor Nessiék is bejöttek és beleugrott az ölembe.

-Na mi van?-kérdezte Esme úgy mintha nagyon kíváncsi lenne.

-Kisfiúnk lesz.-mondták boldogan.

-Ez nagyszerű.-mondtuk ujjongva.

-Igen az mi kis Achillesünk.-mondta vigyorogva, mi meg csak néztünk-eldöntöttük amikor megtudtuk-magyarázkodott.

-Miről maradtunk le?-kérdezte Nessie.

-Hát,kicsim annyi,hogy Rose nénikédnek kisfiúk lesz,Alice nénikédnek kislányuk.-mondta Bella

-És nektek anyu mi?

-Neked kicsim öcséd lesz.

-Jajj de jó.-ujjongott örömében.

-Szívem már csak mi nem tudjuk,hogy mi lesz a kicsink neve...-mondtam

-Legyen,Zoárd!-mondta Nessie lelkesedve.-Jake olvasott egy mesét egy hercegről akit Zoárdnak hívnak.

-Nem is rossz.-mondtam

-Szerintem is jól hangzik.-mondta szerelmem.-Akkor, Zoárd?

-Igen, Zoárd.-mondtam

-Igen,igen, Zoárd!-mondta boldogan hercegnőm.

Egyszer csak meghallottam egy autót közeledni.Ajjaj.Ennek Bella nem nagyon fog örülni.Charlie járőrkocsijával leparkolt a ház elé.

-Óóó,csak ezt ne!-suttogta Bella.

-Sss,nem lesz semmi baj.-mondtam és megpusziltam feje búbját.

Kinyílt az ajtó.

-Sziasztok,srácok.

-Szia,Charlie-mondtuk mindannyian.

Bejött,megpuszilta Bella homlokát majd Nessiét is és leült a kanapéra.

-Mi a helyzet?-kérdezte

-Nem olyan sok.-panaszkodta Bella-na és veled?

-Úgyszintén.Most jöttem Billyéktől.

-Igen?

-Aha.Ja és Jake Billy üzeni,hogy ha tudsz menj haza,de nem sürgős.

-Oké,köszi.

Cralisle mondott nekünk valamit amit Charlie nem hallhatott.

-El kellene neki mondanotok,hogy mi a helyzet Bellával.-mondta

-Tudom,de félek egy kicsit.-mondta Bella.

-Ne félj,mi itt vagyunk melletted.-biztatta Carlisle.

-Így igaz,itt vagyunk.-mondtam és megfogtam a kezét.

Egy percig csönd volt majd Bella elkezdte.

-Apa...

-Igen,Bells?-kérdezte Charlie

-Mondanunk kell neked valamit...

-Mond csak mi az?

-Hát ez egy kicsit nehéz-mondta és felállt,vele együtt Charlie is.

Charlie odament elébe,megfogta vállat majd megrázta.

-Mond már Bella mi van,ne dühíts fel.

Amikor mondta én is felálltam és megfogtam Charlie kezét.Ő csak dühösen nézett rám.

-Erezd el Charlie Bellát!-utasítottam.

-Miért tenném,hisz a lányom,nem?!

-De az de még valami baja lesz!

-Mi baja lenne?

-Talán a babának baja lesz!-förmedtem rá,de amint kimondtam már meg is bántam.

-Tessék?-kiabálta Charlie-Milyen baba?Bella ezt most azonnal magyarázd meg,oké?

Egyre szorosabban fogta Bellát,de én levettem a kezét róla,közben már mindenki körénk gyűlt.Bella csak dühösen nézett rám,de mégis megkönnyebbülten,hogy nem neki kellett elmondani.De még csak most kezdődött.

-Igen,apa jól hallottad.A babának még valami baja lehet.-mondta szerelmem lehajtott fejjel,majd mélyen belenézett Charlie szemébe.-Apa,kérlek ne legyél dühös .Nem akarok a kicsi miatt összeveszni veled.Szeretném ha ezt elfogadnád.

Már vagy egy perce csönd volt,de Charlie még mindig csak állt ott mozdulatlanul.Hol Bella szemébe nézett,hol a hasát.

-El tudod fogadni,apu?-kérdezte Bella.

"Ezt nem hiszem el...ezt nem hiszem el!A lányom gyermeket vár...Edwardtól?!...Ezt nem hiszem el!Úr isten,most mit tegyek?Mit mondjak neki?Még én se tudom,hogy mit gondolok erről!Azt se tudom,hogy örüljek e neki,vagy inkább mérges legyek....de igaza van Bellának...nem lenne jó ez miatt összevesznünk!Nem akarok az egyetlen lányommal összeveszni,vagyis inkább nem akarom elveszíteni,ez miatt!Ha jobban átgondolom a helyzeteket,inkább örülök ennek,hisz lesz egy unokám...ezt alig tudom elhinni!Repesek az örömtől!Oh, jut eszembe,azt hiszem nem olyan arckifejezést mutatok feléjük,mintha örülnék....de alig tudok megmozdulni.Földbe gyökerezett a lábam.Bár hallaná a gondolataimat,akkor könnyebb lenne bebizonyítanom nekik,hogy mennyire örülök..."-hallgattam Charlie gondolatait.Nem is sejti,hogy Nessie is az unokája...

-Charlie,szólalj már meg,az isten szerelmére!-kiabált rá Bella.Megfogtam a vállát,ő rám nézett és én rámosolyogtam.Ettől megkönnyebbült egy kicsit.Végre Charlie megmozdult és mosolygott.Azt hiszem mindenki lazított a testtartásán és megkönnyebbültek.

-Hát persze,hogy elfogadom!-mondta és átölelte Bellát.-Ne tudd meg,mennyire örülök!LESZ EGY UNOKÁM!-mondta már kiabálva örömében.

-Jajj apu annyira örülök!Azt hittem mérges leszel.

-Dehogy is.Hogy tudnék veled összeveszni!-mondta és megcsókolta Bella homlokát.-Te kis butus!-mondta nevetve

Eleresztette Bellát és felém fordult.

-Sajnálom,Edward,hogy olyan goromba voltam veled az imént,nem szándékosan tettem!

-Tudom,tudom,semmi baj Charlie!

-Gratulálok nektek!-mondta azzal kezet rázott velem,majd fél kazével átölelt egy pillanatra.

-Khmm...-mondta Alice.-azt hiszem nekünk is van bejelenteni valónk-mondta majd négyükre mutatott.

-És mi lenne az?-kíváncsiskodott Chatlie.

-Nem csak Bella várandós...hanem Rose és én is várunk gyermeket.-mondta vigyorogva.

-Óóó hát ez remek!Gratulálok nektek!

-Köszönjük!-mondták mind a négyen.

Odament hozzájuk Charlie és mindenkit átölelt.

-Papa nekem nem is gratulálsz,hisz nekem lesz egy öcsikém,és két unokatesóm?!-mondta Nessie féltékenykedve.

Odament hozzá Charlie,felvette karjába és adott egy puszit a homlokára.

-Sajnálom,hogy téged kihagytalak,Nessie!Gratulálok!-mondta és ismét megpuszilta.Egy pillanatra elgondolkodott.-Hogy mondtad Nessie?Öcsikéd?

-Hát persze,hisz öcsém lesz,akit Zoárnak hívnak.És egy unokahúgom,Nelli és egy unokaöcsém,Achilles.

-Hűha...várjunk akkor nektek Bella,fiú.

-Igen,apa,fiú,Zoárd.

-Zoárd-ismételte Charlie-Nektek Alice...?

-Lány,Nelli-mondta Alice

-Nellie-imsételte ismét-Nektek Rosalie...akkor fiú.

-Igen fiú,Achilles.

-Achilles-ismételte.-Ezt még fel kell dolgoznom.Túl sok információ egy napra.-mondta és mindenki nevetett.

-Nyugi,apa lesz időd még gyakorolnod!-mondta Bella mosolyogva.

-Apropó idő.Hány hónaposok vagytok?

-Mindannyian 4 hónaposok vagyunk,Charlie.-mondta Alice

-Mindannyian?-kérdezte meglepődve,de nem  válaszolt neki senki.-Ez érdekes!

Reneenek elmondtad már,Bella?

-Nem még nem,de minél hamarabb el akarom mondani neki is!

-Persze,persze.

Leültünk a kanapéra és még beszélgettünk egy kicsit a "vámpír" babákról...persze ezt nem említettük Charlienak,attól teljesen kiborulna,ha megtudná,hogy vámpír a lánya és mindenki aki körülötte van,kivéve a vérfarkasokat...

*

-Na azt hiszem nekem mennem kellene.-mondta Charlie.

-Rendben,kikísérlek.-mondta Bella.

-Nem kell kitalálok magam is Bella,te csak pihenj!

-Jajj apa...

-Ne tiltakozz.

-Igaza van Charlienak,Bella.Pihenj,majd én kikísérem-mondtam.

Bella csak mérgesen nézett rám és amikor Charlie elfordult ő kiöltötte nyelvét rám,de nem foglalkoztam vele csak rámosolyogtam.

-Vigyázz a lányomra,Edward!-mondta Charlie amikor már kint voltunk.

-Persze,hogy vigyázok rá,Charlie,ez természetes.

-Akkor jó.Vigyázzatok magatokra!Szia,Edward!

-Te is vigyázz magadra,Charlie!Viszlát!

9. fejezet

(Edward szemszöge)

Amikor elaludt szerelmem Carlisleszal lefektettük a kanapéra.Nagyön dühös voltam...Helgára.

-Mi ütött beléd Helga?!-kiabált vele Ottilia.
Helga nem tudött mit hozzá fűzni.
-Most lehet,hogy valami baja lesz a babájának, nem gondoltál rá?
-Kiment a fejemből,sajnálom!-nem tűnt valami őszintének.
"Nem tehetek róla,hogy féltékeny volt.De Edward....óó Edward....ő olyan helyes.Oh...Megakarom szerezni magamnak,de ott van neki az a nő...Bella meg a kislánya...ááh."-hallgattam gondolatait Helgának.
-Nem fog összejönni,Helga!-mondtam gúnyosan.
-Hah?-értetlenkedett.
-Mondom nem fog összejönni a terved.
-Miről beszélsz?
Emmett halgatta beszélgetésünket és ő már tudta,hogy Helga gondolataira válaszoltam,és felnevetett.
-Edward gondolatolvasó.-közölte Emm.
-Tényleg?
-Igen,és ő az előbb a gondolatodra válaszolt.
Helga elpirult-vagyis lehetett látni,hogyha nem lenne vámpír akkor már az egész arca vörös lenne.
-Igen,jól mondta Emmett,a gondolatodra válaszoltam.-már mindenki minket nézett.
-Mire gondolt apa?-kérdezte Nessie.Jacobra néztem és egyből rájött,hogy azt kérem tőle,vigye el Nessiet.
-Gyere Nessie,menjünk ki egy kicsit!Gyere Seth!-mondta Jacob.
-De én most nem akarok kimenni,Jake!-utasította vissza Nessie.
-Menj csak!-mondtam.Már kint is voltak.
Carlisle közben megvizsgálta a picit.
-Carlise,ugye nincs semmi baja a picinek?-kérdeztem egy kicsit ideges voltam.
-Nyugalom,Edward a kicsinek semmi baja!-mondta nyugtatóan
-Hála az istenek!-hálálkodtam.
-Bella,pedig most alszik mert nagyon leszívta az energiáját Helga!-tette még hozzá Carlisle.
Oda mentem Helgához -Nagyon nagy szerencséd van!Ha valami baja-lett volna kettőjüknek azt nem úsztad volna meg!-sziszegtem az fogaim közt.
-Edward!Edward!-szólt szerelmem,már ébredezett.
-Itt vagyok szerelmem itt vagyok!-mondtam közben simogattam az arcát.
-Mi történt?És a picivel minden rendben van?-kérdezte ijedten és a hasához kapott.
-Hát,Helga használta rajtad a képességét  és te elgyengülték.De a kicsivel nincs semmi baj.-mondtam és a hasára tettem kezem,ő egyből megnyugodott.
-Na Ottilia mesélj nekünk. - mondta Bella még egy kicsit kómásan.
-Na igen,na szóval -kezdte Ottilia- ez a dolog,hogy várandósak vagytok...ez kb. 100 évente előfordul 3-4 nővel.És ismerek olyan vámpírt is akivel ez megtörtént és utána szinte bármikor állapotos lehet.
Bella arcát néztem szinte egész végig és ő tátott szájjal hallgatta a történetet.Olyan aranyos volt.
-Komolyan?-álmélkodott kedvesem.
-Igen-válaszolt hidegen Ottilia.-És ez a nő most olyan, mintha ember lett volna nem is vámpír...vagyis úgy értem,hogy amikor várandós akkor emberi érzelmei is vannak.Fájdalmai vannak(fáj a hasa..stb) és ...sír.
-Sír?-kérdezte mindenki.
-Igen,sír...
Végig néztem családomon.Emmett Rosalie hasát simogatta,Jasper  szintúgy Aliceszel.Én meg Bella orcájára nyomtam egy csókot és megfogtam a pici hasát-ami mintha egy kicsit megnőtt volna.Carlisle és Esme pedig minket néztek boldogan.
-És hány hónap múlva hordjuk ki a kicsiket, és hogyan fejlődnek?-kérdezte Bella.Megkönnyebbülten kérdezte,hogy végre feltehette ezt a kérdést,mert már mióta ezzel nyaggatott.
-Úgy mint egy átlag embernél, 9 hónap múlva.És a fejlődésük is,mint az embereknél..normálisan,vagyis lassan,de csak 18 éves korukig.-Amikor ezt Bella meghallotta leesett az álla örömében,vagyis én úgy láttam,hogy ennek örül.
Ekkor betoppant a Kis Hercegnőm vele együtt Jacob és Seth.Amikor Nessie meglátta,hogy Bella ébren van egyből odarohant hozzá.
-Anya!Anya!-kiabálta örömében és beleugrott ölébe.
-Óvatosan!-szóltam rá-vigyázz a tesódra, Kicsim.
-Jajj tényleg,bocsi,de annyira örülök,hogy anya felébredt!-Bella csak nevetett és megpuszilta Nessiet.
Én közben ránéztem Jacobra.
"Bocs, nem tudtam visszafogni,Nessiet annyira akarta látni az anyját.Már szinte majdnem harcoltunk vele,hogy visszafogjuk,de úgy tűnik még kettőnknél is erősebb,mint hitem!"- mondta Jake gondolataiban, én csak mosolyogtam.Ki másra üthetett Nessie,mint az anyjára...makacs...

Egyszer csak meghallottam a legszebb hangot amit valaha is hallottam.
"Edward már haza kellene mennünk nem?Már nagyon éhes vagyok!"-mondta kedvesem és láttam a gyönyörű arca mögött,hogy elpirult.
-Na nekünk mennünk kellene.
-Rendben-mondta Carlisle.
Mindenkitől elköszöntünk és hazamentünk.

*

(Bella szemszöge)

Edward hozott nekem egy nagy pohár vért majd felvette Nessiet a karjába és elkezdte babusgatni.Oly annyira elérzékenyültem,és úgy éreztem mintha sírnék.

-Apa, anya miért sír?-kérdezte kislányom.

Edward értetlenül nézett rám, és úgy látszott rajta,hogy az a kérdés járt a fejében,hogy: Hisz vámpír hogy hogy sír?

Ezt a kérdést én sem értettem.Aztán rájöttem.Én is olyan vagyok mint az a nő,akiről Ottilia mesélt.

Istenem akármikor lehet gyerekem!

És úgy láttam,hogy erre Edward is rájött.Odajött hozzám és megölelt szorosan,de mégis óvatosan.

*

Edward elvitte kincsünket lefektetni,én addig bementem a szobánkba és leültem az ágy közepére,majd ő is csatlakozott.

-Na szóval-kezdte-ez hogy is van?Most akkor bármikor lehet gyermekünk?-mondta boldogan.

-Azt hiszem...igen.

Átölelt és megcsókolt.Majd rátette fejét pocakomra közben simogatott,én  meg beleszagoltam kócos hajába,megpusziltam és cirógattam.

8. fejezet

(Bella szemszöge)

Egész éjjel fent voltunk, és remek volt!
Miután ki kóvályogtunk az agyból bementünk megnézni Nessiet és Jacobot.Még mindig aludtak, és Jake horkolt csoda, hogy Nessie tudott tőle aludni.Ezen nevettünk is Edwarddal.Lementünk a konyhába és én elkezdtem főzni Jakenek, Edward addig engem nézett.
-Mit készítesz Jakenek?
-Rántottát.
-Hmmm...biztosan finom.-nevetett.
-Igen az, legalábbis amikor ember voltam akkor finom volt.-nevettem én is.
-Nem tűnik valami laktatónak.
-Pedig az, vagyis ha sokat eszel belőle.
-Áh, értem.
Odajött mögém és átölelt, majd adott egy puszit a nyakamra.Ekkor meghallottuk, hogy Nessie és Jake jön le a lépcsőn,legalább is Jake,mert Nessiet a karjában hozza.
-Sziasztok.-köszöntöttük őket.
-Sziasztok-mondta Jake.
-Szia,apa.Szia,anya.-odajött hozzánk megölelt és adott puszit,aztán visszament Jacobhoz.
-Jól aludtatok?-kérdeztem.Edwarddal elnevettük magunkat-mert visszaemlékeztünk,hogy Jake hogy horkolt reggel.
-Mi az?-kérdezte Jacob.
-Semmi,semmi-mentegetőztünk,kuncogva.
-Éhes vagy Jake?-kérdeztem.
-Áh, mint a farkas.-nevettünk.
Leült az asztalhoz.Odatettem elé a rántottát és már el is kezdett enni.
-Úgy hallom társaságunk lesz.-mondta Edward.
-Hmm?-mondtuk Jakkel.
-Ja,...Seth az.Megérezte a...rántotta illatát.-nevetett és mi is nevettünk vele.
Ekkor kinyílt az ajtó.
-Sziasztok.-kiabálta Seth.
-Szia.-mondtuk.
-Szia, Seth-üdvözölte Nessie, adott neki egy puszit és megölelte.
-Szia, Nessie.
-Gondolom éhes vagy Seth-mondtam.
-Igen,éreztem az illatát.De nem azért jöttem,hogy egyek.-mentegetőzött-csak jöttem meglátogatni titeket.Másrészt Billy érdeklődik az iránt,hogy Jake,miért nem aludt otthon.De mi gondoltuk,hogy veletek van,vagy inkább Nessievel.-mondta, a végét elnevette,de ezen mi is nevettünk.
Jake megbökte Sethet.
-Áu..
-Bocs.-mondta Jake nevetve.
-Tessék Seth itt van a rántottád.-letettem mosolyogva.
-Köszönöm Bella.
-Nincs mit.Na, de mesélj mi újság La Pushban?
-Nem sok.Mindenki éli az életét.De hallottunk egy pletykát rólatok-nem biztos,hogy igaz,de azért megkérdezem.Ja, és persze ezért is jöttem.Sam és a többiek rám adták a feladatot,hogy kérdezzem meg.-mondta zavartan.
-Na és mi az a pletyka?-kérdeztem,de mi már sejtettük,hogy mi lehet az.
-Hát,szóval az,hogy....ööö...hogy te,Alice és Rosalie....szóval várandósok vagytok.Huhh-mondta és a végén megkönnyebbült,hogy túl van a dolgon.
-Igen igaz a hír,Seth-mondta Edward.
-De az hogyan lehet???-furdalta a kíváncsiság.
-Még mi se tudjuk.Tudod ma jön haza Carlisle egy nővel sé annak lányával-persze ők is vámpírok-akivel ez megtörtént.
-Oh,értem.És mikor érkeznek meg?
-Szerintem még délelőtt itt lesznek.
Ezután már nem kérdezősködött többet,Seth inkább neki fogott a reggelijének.

Már mind a ketten be is fejezték az evést.
-Kértek még?-kérdeztem.
-Nem köszönöm nekem elég volt-mondta Seth.
-Igen nekem is elég volt,köszi.-mondta Jake majd mind a ketten megfogták "teli" hasukat.
-Jó.
Elvettem előlük a tányérokat és elmosogattam.
-Nem megyünk ki játszani?-kérdezte Nessie.
-De kimehetünk.-mondta Jake.
-Rendben,menjetek.-mondtam.
-Versenyezzünk,hogy ki ér előbb a folyóhoz,rendben?-kérdezte Jake mikor már az ajtóban voltak mind a hárman.
-Jó,de szerintem leelőzlek mind a kettőtöket.-mondta Nessie izgatottan.
-Azt kétlem-mondta kuncogva Seth.
És már kint is voltak és lehetett hallani,hogy futnak.
-Szerinted ki fog nyerni?-kérdeztem Edwardot.
-Jake és Seth megbeszélték,hogy hagyják nyerni Nessiet,de persze nem feltűnően azért ők is ott lesznek a nyomában.-mondta kuncogva.Én is elnevettem magam.

Edwarddal még bent voltunk olyan 2 percet majd mi is csatlakoztunk a többiekhez.
-Na ki nyert?-kérdeztem.
-Áá,Nessie lehagyott minket...ez szégyen-tette a végét hozzá magában,de nevetve majd ránk kacsintott.
-Ügyes vagy Nessie!-mondtam és adtam neki egy puszit.
-Igen nagyon ügyes voltál!-mondta Edward és ő is adott neki egy puszit a homlokára.
-Nem megyünk meglátogatni Alice és Rose nénit?-kérdezte Nessie.
-De elmehetünk.-mondta szerelmem.
-Na ki ér előbb oda?!-mondta Nessie és már futott is.
Mi is mentünk utána,de nem előztük meg,de azért úgy csináltunk mintha versenyeznénk vele.De ki tudja lehet,hogy ha normálisan futnánk lehet,hogy még akkor is leelőzne.
Meg is érkeztünk.
-Sziasztok!-kiabálta Nessie amikor kinyitottuk az ajtót.
-Sziasztok.-mondtuk mi is.
-Sziasztok.-mondták a többiek.
-Carlisle papa hazaért már?-kérdezte Nessie türelmetlenül.
-Nem Nessie,még nem ért haza,de Alice látta,hogy olyan dél körül megérkeznek.-mondta Esme bársonyos hangon.
-Óóó...-búslakodott az én kincsem.
-Az nemsokára itt lesz Nessie,ne aggódj!-nyugtatgatta Alice.
-Tudom,tudom-mondta csüggedten.-Na,de amúgy ti hogy vagytok nénikéim?
-Köszönjük jól vagyunk,az enyhébb rosszulléteken kívül.-mondta Rosalie mosolyogva és kezét rátette hasára.-És ti hogy vagytok?
-Mi is jól vagyunk.Képzeljétek Jake véletlenül elaludt nálunk.-mesélte vigyorogva.Mindenki mosoylgott,persze Emmett felnevetett.
-És hol aludtál, Jacob?-kérdezte Emm nevetve.
-Háát...öööm...-Jake elpirult.Még a sötét-barna bőrén is lehetett látni,hogy mennyire elpirult.
-Az én szobámban aludt el.Szegény a földön aludt egy kis matracon.-mosolygott Renesmee.
Emmettből kitört a nevetés,nem lehetett tőle semmit se hallani,olya hangosan nevetett.
-Kössz,Emmett-mondta gúnyosan Jake.
-Bocs,de ez tényleg vicces.-végig nézett mindenkin,de senki sem nevetett rajta kívül,ezért úgy döntött,hogy inkább abbahagyja,de ettől meg mi nevettünk.
-Most mi van?-kérdezte Emm.
-Semmi.-mondtuk mindnyájan.
Leültünk a kanapéra és elbeszélgettük a délelőttöt.Jake és Seth meg kint játszottak Nessievel.

*

Egyszercsak kinyílt az ajtó.

-Anya,apa,mindenki!Carlisle papa megérkezett!-kiabálta örömében az én kincsem.

Mindenki felált-kivéve persze Alice,Rose és én, mert minket a fiúk nem engedték meg,hogy csak úgy ugráljunk.

-Carlisle.-mondta mindenki.

-Sziasztok.-mondta.

Esme odarohant hozzá és megölelte.

-Hiányoztál.-mondta.

-Igen tudom, te is nagyon hiányoztál nekem!

Ekkor belépett egy nő és egy kislány is.

-Helló, Ottila vagyok,ő pedig a kislányom, Helga.-mondta

-Helló-mondta Helga.Olyan 18 éves lehetett,mint én.Szőke haja leért a derekáig,vörös szeme izzott,mint a tűz, és mezítláb volt,mint minden más vámpír akik ember vérén élnek.Ottilának viszont rövid,fekete haja van, vagyis pont az ellentettje Helgának.De volt a tekintésében valami érdekes,vagyis inkább az ahogyan Edwardot nézte az volt különös.Majd megkérdezem őt ha kettesben leszünk, mi a baja.
-Sziasztok.-üdvözöltük őket mindannyian.Carlislehoz odamentünk és üdvözöltük mi is.
Helga odament Edwardhoz és őt külön köszöntötte,mi meg csak néztünk.
-Helló,Helga vagyok.-mondta
-Szia, én Edward vagyok, ő pedig itt a feleségem, Bella és a lányom, Renesmee.-üdvözölte és minket is bemutatott, de a 'feleségem' szót elég tisztán és hangosan hangsúlyozta,de nem tudjuk,miért, de azért én örültem neki.
-Sziasztok.-köszönt nekünk is,de nem olyan nagy lelkesedéssel,mint amikor szerelmemet üdvözölte.Ez nagyon különös volt, és már kezdtem is begurulni,mert kezdtem érteni miért is olyan fura ez a nő.
...Neki...tetszik, nagyon is....Edward.
Nem tudom mi ütött belém, ilyanek miatt nem kapom fel a vizet,de valami ingerelt,valami,de nem tudom mi,és rájöttem,hogy Helga ingerel fel...az erejével.Elkapott a düh,-de nem szándékosan hisz Helga teszi ezt velem- és ezt Jasper észrevette.Próbált lehígítani,de nem jött össze neki,én erősebb voltam.Ezt Jasper is észrevette,hogy nem hat rám az ereje,ezért odajött és átkarolt,hogy meg ne támadjam azt a nőt.Már mindenki minket nézett kivéve Helga...mert persze ő...Edwardot nézte,közben rám koncentrált.Már felvettem a támadási pozíciómat,hogy megtámadjam,de egyszer csak valami történt, nem tudom mi, csak éreztem valami fájdalom szerűséget.Kezdett lecsukódni a szemem,nem tudom miért...de már csak Edwardot hallottam.
-Bella, szerelmem...!Ne bántsd!Állítsd le!-ordította Helgának, aki engem kínzott már nem éreztem semmimet.
-Helga fejezd be!-kiabált vele az anyja-hisz várandós tudod!Fejezd be!-már ordított vele, majd kezdett enyhülni a fájdalom.Hiába enyhült a fájdalom attól még a szememim leakartak csukódni,próbáltam harcolni ellene,de nem ment.
-Edward...-suttogtam.
-Itt vagyok.-mondta aggódva.
-Csukódik le a szemem és én nem bírom kinyitni...-mondtam ijedten.
-Tudom kicsim, tudom.Semmi baj pihenj egy kicsit, itt leszek melletted végig,ígérem!-mondta és tudtam,hogy igazat mond.-Szeretlek.
-Én is.
-Tudom-mosolyt hallottam a hangjában.
Aztán teljesen lecsukódtak a szemeim és álomba merültem.

A vége nem lett olyan jó,de már nem jutott más az eszembe.Bocsi,de azért remélem tetszik!:)

Puszi

7.fejezet

(Edward szemszöge)

Szerelmem már vagy 10 perce nem tért magához.Nagyon megijedtem,de számítottam azért rá mert ideges volt Charlie érkezése miatt meg a csöppség is már éhes.Charile is itt van és nagyon aggódott.Jacob meg bevitte Nessiet a szobájába.
Bella elkezdet mocorogni.

-Edward!-mondta
-Oh,Bella-mondtam megkönnyebbülten
-Bella!-mondta Charlie
- Mi történt?-kérdezte szerelmem
-Elájultál!-mondta Charlie-Mi van Bells talán beteg vagy,vagy mi?-kérdezte Charlie aggódva
-Apu!Nem kell ennyire aggódnod,majd Carlisle megvizsgál.
-Jó,rendben van,de akkor is féltelek hisz a lányom vagy.
-Apu szerintem jobb lesz ha haza mész fáradtnak tűnsz.
-Nem alkarlak így itt hagyni.
-Nem apu haza mész és én majd felhívlak majd,hogy mi van velem.
-Jó,de légyszíves vigyáz magadra.-és közben megpuszilta a homlokát Bellának
-Rendben vigyázni fogok és itt van Edward is aki vigyáz rám.-rám mosolygott és megpusziltam.
-Na jó akkor sziasztok.
-Szia apu!
Én meg fel álltam Bella mellől és kikísértem Charliet
-Vigyázz rá!-mondta Charlie az ajtóban
-Ez csak természetes-mondtam
-Akkor rendeben.Szia-mondta és elment
-Szia.-én is mondtam és visszamentem szerelmemhez
-Jaj szerelmem már azt hittem nem is akarsz felkelni!-miközben mondtam lágyan a karjaimba zártam.
-Amúgy kedvesem ma ittál vért?De csak is az igazat mond!
-Hát....ööö..nem.-mondta félve
-Na ez a baj,mindjárt jövök és hozok.-közben adtam neki egy csókot a feje búbjára és már ott sem voltam.
Mentem vissza és mit látnak szemeim pakol hát ez nem igaz most ájult el és pakol.
-Kicsim te mit művelsz?-kérdeztem
-Semmit,csak egy kicsit össze pakoltam.Nyugi már be is fejeztem.-nem is ő lenne ha nem ezt csinálná.
-Na jó de most itt ezt idd meg!-mondtam neki kicsit parancsolva.
Kicsit ivott belőle aztán pedig megszólalt.
-Tudtam én,hogy pont Charlie előtt leszek rosszul.
-Semmi baj,majd felhívjuk és megmondjuk,hogy nincs semmi bajod.- mondtam bársonyos hangon.-De most légyszíves ezt most idd meg!
Megitta majd a hasára tette a kezét és simogatta.
-Na ízlett te kis pocaklakó?-kérdezte a gyermekünket
-Nagyon ízlett neki.-mondtam mosolyogva és én is rátettem a kezemet a hasára.
-Nessie és Jacob hol van?
-Bent Nessie szobájában.
-Menjünk nézzük meg!-mondta kedvesem
-Rendben.-felkeltünk én meg fogtan Bella derekát nehogy meg inogjon.
Be mentünk Renesmee szobájába,olyan békésen aludt.Már Jacob is kiterült.
Adtunk Renesmeenek egy puszit és mentünk is.
-Kicsim jobban vagy?-kérdeztem
-Persze.-mondta-Szerinted hány hónap múlva kell kihordanom?-kérdezte elgondolkodóan
-Nem tudom,Carlisle majd megmondja,ha talált valakit.
-Amúgy te kisfiút vagy kislányt szeretnél?-kérdezte kíváncsian,közben hozzám bújt
-Nem tudom,miért te mit szeretnél?-közben derekára fontam kezeimet
-Én egy kis Edwardot-mondta közben mosolygott.
Én is mosolyogtam és meg csókoltam.
-Majd meglátjuk,hogy kisfiú vagy kislány.
-Na gyere pihenjél le,tudod,hogy nem akarod,de én ott leszek melletted.-mondtam és fölkaptam és be vittem a szobánkba.
Leültettem az ágyra, mellé ültem és elkezdtem simogatni a hasát.
-Fel kéne hívni Charliet ,hogy mi van veled.
-De Edward!Ha mondjuk 9 hónapig kéne kihordanom mint egy rendes ember akkor meg mondathatjuk Charlienak,hogy babát várunk.-mondta vidáman
-Akkor igen!-mondtam én is vidáman és adtam neki egy puszit.

*

Fel hívta Charilet én közben puszilgattam a hasát ő meg simogatta közben a hajam és az arcom.

Utána megcsörrent a telefon.Calisle volt az. Kihangosítottam a telefont, hogy Bella is hallja.
-Szia, Carlisle.-üdvözöltem.
-Szia,fiam.
-Van valami hír?-kérdezte Bella.
-Igen,van.Képzeljétek találtunk egy nőt,Ottila akivel ez megtörtént.
-Valójában?-kérdeztem.-Ez nagyszerű.
-Most inkább nem mondanám el a részleteket, mert hosszú,de majd eljön velem Forksba a kislányával,Helga.Most mennék is hamarosan elindulunk, mert hosszú az út.
-Jó, rendben.-mondtuk.-Szia.
-Sziasztok.
Majd letette.
-El se tudom hinni, hogy sikerült találni valakit.Annyira örülök Edward!
-Igen én is örülök.És holnap mindent megtudunk.És ha kislánya van akkor addig lesz kivel játszania, Nessienek.
-Igen lesz.Remélem jól kijönnek majd egymással.-majd adtam neki egy csókot.
-Na itt az ideje egy kis pihenésnek.Tudom, hogy neked nem,de a kicsinek igen is kell!-mogorván rám nézett,de tudta, hogy igazam van.Lefeküdt,lehajtotta fejét majd engem is húzott lefelé.
-Ha nekem is kell pihenni, akkor neked is!-mondta mosolyogva, én is visszamosolyogtam.
-Hihetetlen amit művelsz.-mondtam már nevetve.
-Miért mit csináltam?-kérdezte kíváncsian.
-Hát elkápráztatsz, épp ez a baj.Mindig elbűvölsz és nem tudok nemet mondani.
-Ez jó hír.-mondta vigyorogva.-De nem is tudtam, hogy én is eltudlak kápráztatni.Én csak azt hittem, hogy te tudsz, mert te mindig elvarázsoltál a szemeiddel, az arcoddal, a hangoddal, az illatoddal és még nagyon-nagyon sok mindennel.Jó tudni, hogy én is hatással vagyok rád.
-Te pedig azóta elbűvölsz amióta megéreztem az illatodat.Jó eleinte "utáltalak" is miatta, meg az miatt, mert nem hallottam a gondolatidat,de beletörődtem és beléd szerettem teljesen.Vagyis teljes mértékben beléd estem.

Ezek után már nem tudtunk mit mondani egymásnak,de nem is volt baj, ez így volt tökéletes.Néztük egymást és szerelmem ismét megengedte, hogy olvassak gondolataiban. És azokra az emlékekre gondolt, amiket sikerült megőriznie emberi életéből.Az első találkozás, az első beszélgetésünk a biológia órán...a kirándulásunk a kedvenc rétemre..és az első csók...és még eszméletlen sok minden.
Miután végig mentünk az emlékeken, az első találkozástól teljesen eddig a pillanatig, lágyan megcsókoltam.Aztán kezdtük elölről az emlékek felidézését,de most már részletesebben és tettünk fel egymásnak kérdéseket amiket eddig szerettünk volna megbeszélni.Ezzel az egész éjjel eltelt,de nagyszerű volt újra- és újra visszagondolni néhány elfelejthetetlen emlékekre!És néhány szituációkon nevettünk is.
Majd az egészet lezártuk -egyenlőre- egy kellemes és hosszú csókkal.

6. fejezet

(Edward szemszöge)

Nem is tudom le írni milyen jó érzést őt fogni a karjaimban.Felhőtlenül boldog voltam itt nekem ő,Nessie,és ez a csöppség a szerelmem pocakjában.Ők az életem!

-Kicsim!-szólalt meg Bella

-Igen kedvesem?-kérdeztem

-Eszembe jutott amit Renesmee álmodott.-mondta szomorúan és ijedten.

-Mi lesz ha pont a mi kicsink miatt jönnek meg,Alice és Rosalie gyerekeik miatt?!-mondta kétségbe esetten

-Nyugodj meg,nem lesz semmi baj.-nyugtattam

-Jaj,Edward nem szeretném ha elvinnék a gyermekeinket.-mondta zokogva

-Nem,nem fogják elvinni őket,ha kell még harcolok is értük.-mondtam és jó szorosan megölelten

Bella felemelte a fejét mélyen a szembe nézett.

-Szeretlek-mondta

-Én is mindénél jobban!-és megcsókoltam.

Eközben meghallottam a kis hercegnőm gondolatát  azon gondolkodott,hogy mikor jön már Jake, mert már hiányzik neki.

-Felkelt Nessie

-Akkor menjünk.

-Anyu!Épp hozzátok indultam.-mondta Nessie közben adott egy puszit mind kettőnknek és megölelt minket

-Ohh....,na és mesélj mit álmodtál virágszálam-kérdezte Bella

-Most Jacobbal álmodtam,hiányzik!-mondta szomorúan

-Ne szomorkodj jönni fog vagy már jött is-mondtam és már csöngetett is

Renesmee egyből szalad kinyitni az ajtót

-Jacob úgy hiányoztál!-mondta Nessie boldogan és közben a nyakába ugrott

-Szia tündér lány,na,hogy vagy?-kérdezte Jacob

-Hát most már jól!-mosolygott Renesmee

-Szia Jake.-köszöntünk egyszerre Bellával

-Sziasztok.-köszönt ő is.

-Jake nem is tudod,hogy lesz egy kis testvérem!-mondta Nessie boldogan

Jacob szeme kikerekedett.

-De hát,hogy Bella te nem lehetsz terhes,vagy most mi van?-kérdezte Jacob

-Elméletileg nem,de még misem tudjuk,hogy hogyan.-mondta.77

-Ma ment Carlisle Tanyát haza kísérni és közben ezután kutat.-mondta Bella

-Hu.Ez meglepett.-nyögte

-De nem csak anya terhes, hanem Alice néni és Rose néni is.-vigyorgott örömében Nessie.

-Mi?Ez nekem már sok.-mondta zavarodottan.

-Majd mindent elmeélünk, de most nem jó.-mondtam.

Hallottam egy autót közeledni.

-Miért?-kérdezte.

-Jön Charlie.

-Mi?-mondta ijedten Bella.-És ha előtte leszek rosszul akkor mit mondunk neki?

-Azt,hogy elrontottad a gyomrod.Túl sokat ettél.-mosolyogtam.-Te kis mohó.-tettem hozzá nevetve.

-Ez nem vicces!

-Igen igazad van, nem vicces.De tényleg ezt kéne mondani, szerintem te se akarod megmondani neki az igazat.

-Hát nem, ezt eltaláltad. Jake te se mond el senkinek, rendben?Senkinek!Még a farkasoknak sem.Csak a Cullenék tudják és persze te meg Tanya.

-Jó, jó.Rendben,értettem!-mondta.

-Te se mond el Nessie, jó?Még azt sem szabad, hogy Alice és Rosalie is terhes.-mondtam

-Jó.-mondta közben vigyorgott Jacobra és megpuszilta.

-Itt van.-mondtuk.

Kinyílt az ajtó.

-Sziasztok, srácok!-mondta.

-Szia.-mondtuk.

-Szia, papa!-mondta Nessie és kiugrott Jake karjaiból,aztán már Charlie kezében volt.

-Szia, Nessie!-mondta és adott neki puszit a feje búbjára.-Hogy vagy?

-Köszönöm jól vagyok.Látod itt van Jacob is.-mondta vigyorogva.

-Igen látom.-odabiccentett neki, Jake úgyszintén.-Mi járatban van Jacob?

-Csak meglátogattam Belláékat, mint mindig.

-Hát persze.-mondta Charlie.-Billy hogy van?Ő nem szokott veled jönni?

-Remekül van.Nem, nem szokott velem jönni.De szokott üzeneteket hagyni Bellának.Legtöbbször az áll benne, hogy vigyázzon magára, és egyszer, ha ráér menjen el hozzá.

-Üzenem neki, hogy hívjon fel és átmegyek hozzá valamikor.

-Rendben.

-Menjünk be a nappaliba.-ajánlotta fel Bella.Amikor leültünk a kanapéra Charlie folytatta kérdéseit.

-Na és veletek mi újság van, skacok?-ránk nézett.

-Minden rendben van.Későbbre halasztottuk a kirándulásunkat.Tudod, hogy megyünk majd Edward rokonaihoz, Tanyáékhoz.-mondta Bella.

-Tényleg, miért?

-Hát...-félbeszakítottam.

-Nem tudnak minket most fogadni, tudod most is vendégeik vannak.

-Aha, értem.

Éreztem,hogy Bella megdermedt mellettem és megszorította a kezemet.Ez annak a jele volt, hogy émelyeg...

-Ki kell mennem...-mondta Bella.Suttogva-úgy, hogy még Charlie sem hallotta-megkérdeztem tőle, hogy menjek e vele, de persze elutasította ajánlatomat.

Felment, nem inkább felszaladt.Jake rám nézett és leesett neki a tantusz, hogy mi történt.De Charlie is észrevette, mert arra gondolt, hogy valami nincs rendben, mert egy kicsit meginogott felfelé menet és majdnem elesett.

-Mi van vele?-kérdezte.

-Nem tudom, talán elrontotta a gyomrát.Kicsit sokat evett és mohón ami azt illeti.

-Mohón...-ismételte szinte magában.-Ez rá vall, azt hiszem.-nevettünk, még Nessie is nevetett.

Visszajött, de még nem jött rendbe.

-Jól vagy?-kérdeztük egyszerre hárman.Charlie,Jake és én.

-Igen, minden rendben.-hazudott és ezt mi tudtuk is Jacobbal.

-Na jól van, srácok én már megyek is.Nessie elég fáradtnak tűnik.-ekkor ásított is Nessie.

-Rendben.-mondta Bella.Közben Jake átvette Renesmeet Charlitól, és nem telt bele pár percbe már el is aludt Jake ringatásától.Majd adott neki egy puszit a homlokára.

Felkeltünk, és elindultunk az ajtó felé, én közben fogtam szerelmem derekát.

-Na akkor jó éjszakát, és vigyázzatok magatokra!-mondta Charlie.

-Rendben, te is vigyázz magadra.Jó éjt!-mondta Bella.Bella elindult Charlie felé, hogy adjon neki egy jó éjt puszit és nekem el kellett ekkor engednem.Utána kezet fogtam Charlival.

-Jó éjt, Charlie, és viszlát!-mondtam.Ő csak bólintott.Elindult a járőrkocsija felé.

Egyszer csak Bella megingott és elkezdett szédelegni, majd elájult. Én gyorsan elkaptam karjaimban. Charlie nagyon megrémült és visszarohant hozzánk.

-Bella!-mondtam. ijedten.

-Bella mi van veled?-kérdezte rémülten. Majd felkaptam kezembe és lefektettem a kanapéra, Jake csak nézett és nem értett semmit.

-Elájult.-válaszoltam Jake gondolatára.Charlie meg nem értette kinek beszélek, de nem is izgatta, mert Bellával foglalkozott.

-Charlie csak elájult nem lesz semmi baja, mindjárt magához tér.-nyugtattam Charliet.

Ekkor láttuk, hogy Bella megmozdult egy kicsit.Ekkor mindenki megkönnyebbült.

-Had pihenjen!-mondtam majd leültünk, és csak arra vártunk, hogy mikor tér magához, kedvesem.

5.fejezet

(Bella szemszöge)

-Kicsim,légyszíves pihenjél már egy kicsit.-mondta Edward féltően.

-Nincs kedvem,utálok pihenni!-és tovább pakoltam a polcon.

-Nem érdekel akkor is pihenni fogsz.-elvette a kezemben lévő tárgyat és felkapott.

-Nem!-tiltakoztam,de annyira erősen tartott,hogy még szabadulni sem tudtam.

Épp rakott le az ágyra amikor megszólalt.

-Tudod kicsim én nem szeretném ha bármi bajotok lenne!-jaj ilyenkor olyan édes amikor aggódik.

-Tudod milyen édi vagy ilyenkor -mondtam neki mosolyogva és meg cirógattam az arcát.

-Szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Nessie mikor kell fel?

-Hát most hajnali 5 van de még nagyon mélyen alszik.-monda mosolyogva

-Min mosolyogsz?-kérdeztem

-Azon amit Nessie álmodik.-mondta még mindig mosolyogva

-Na és mit álmodik?-nagyon kíváncsi voltam

-Azt,hogy Nessie,te, a kicsi meg én együtt vagyunk, játszunk és rengeteget kacagunk!

-Olyan boldog vagyok!

-Én is kicsim.-mondta és lágyan megcsókolt.

-Edward, el se tudom hinni, hogy most hirtelen ennyi vámpírbaba lesz egy rakáson!-Edward ezen nagyot kacagott és rám mosolygott azzal a csibészes mosolyával!Azt hittem, hogy itt menten elolvadok.

Pár perc múlva émelygésem támadt, és megszédültem és ezt Edward is észrevette, sajnos.

-Bella jól vagy?-kérdezte ijedten és átkarolta a derekamat.

-Jól vagyok!-hazudtam, de láttam rajta, hogy észrevette az én kis színészkedésemet.

-Bella, te még mindig nagyon avétos színész vagy!

-Avétos?-elmosolyodott.Próbáltam elterelni a témát.

-Vagyis vacak.

-Oh.-mást nem tudtam kinyögni.-Még nem szoktam hozzá, hogy te a 1900-as évekből "jöttél".-ezen nagyot nevetett.

-Bella, ne tereld el a problémádat!

-Nincs semmi bajom, Edward!-de ez már igaz volt, mert már elmúltak az émelygéseim.

-Nem tudok hinni neked.

-Mivel tudnám bizonyítani?

-Talán ha megcsókolnál.-ennek nem tudtam volna amúgy sem ellenállni.

Arcomat két keze közé tette, először megpuszilta a fejem búbját, a nyakamat és végig a kezemet.Utána az arcom minden négyzetcentiméterét kivéve ajkamat.Közeledett ajkamhoz...

-Jól van hiszek neked!-lehelte arcomba.

-Edward Anthony Masen Cullen, ha nem csókolsz meg most azonnal akkor megverlek.-ezen hatalmasat nevetett, de próbált minél halkabban hisz Nessie még alszik.-Ne nevess ki, mert komolyan mondom...-ekkor egy kicsit megszédültem, és megkellett fognom Edwardot aki cefetül megrémült.

-Tévedtem, mégiscsak silányul vagy!

-Csak, mert nem csókoltál meg és én elkezdtem veled vitázni.-mentegetőztem.

Edward nem akarta ezt a vitát folytatni és kegyelmezőül adott nekem egy kellemes,de gyors csókot.De tényleg gyors volt ami nem volt korrekt és egy kicsit mufurcan néztem rá, és elmosolyodott.

Belefeküdtem az ölébe és csak néztük egymást.Közben megengedtem szerelmemnek, hogy hallgassa gondolataimat, aminek örült.

*

Nem is vettük észre, hogy repül az idő csak arra eszméltünk, hogy Renesmee ott áll az ajtóban.Edward nem hallotta hisz gondolataimat fürkészte.Aztán behuppant hozzánk az ágyba és megölelt minket és adott egy nagy puszit.Majd a hasamra is adott egy csókot és azt mondta:

-Jó reggelt, te kis pocaklakó!-olyan aranyos volt, mi csak mosolyogtunk Edwarddal.

-Hogy aludtál, kicsim?-kérdeztem.

-Remekül, csupa szépet álmodtam!Képzeljétek az öcsikémről álmodtam, Matukáról.

-Matuka?-kérdeztük.

-Igen, én neveztem el így.

-Ez nagyon aranyos.-mondta Edward.

-És honnan tudod, hogy öcsikéd lesz?-kérdeztem.

-Hát, azt is megálmodtam, hisz nem gondoljátok, hogy csak úgy kitaláltam?!-mi csak mosolyogtunk.

-Hát, persze hogy nem.-mondta Edward és adott egy csókot homlokára.

-Éhes vagyok, és szerintem Matuka is.Igaz Matuka?-és odanyomta fülét a hasamhoz.-Ő is éhes, ugye apa?

Edward csendben maradt egy percig aztán megszólalt.

-Hát, Carlisle hozhatna anyunak egy kis vért, mert tényleg éhes egy kicsit.

-Hát akkor inkább miért nem megyünk el vadászni?!-ajánlottam.

-Azt már nem.Még a végén rosszul lennél és te is jól tudod, hogy ő nem érné be állati vérrel.

-Igen, apunak igaza van.-egy ideig csendben maradt aztán folytatta.-Én is emberi vért ittam amikor anya pocakjában voltam?-kiváncsiskodott.

-Igen, és még születésed után is azt ittad egy darabig.-ezen meglepődött Nessie.

-Na, de ha már Carlisleról van szó akkor már elkellene menni hozzájuk, hogy hogyérzik magukat.-ajánlottam fel.

-Igen én is szeretném látni a nénikéimet!-mondta Nessie.

*

Épp indultunk volna amikor Edward megfogta karomat és nem engedett el.

-Mi az?-kérdeztem.

-Te nem futhatsz még valami bajod lesz.-dühöseen néztem rá, de ő egyáltalán nem törődött vele.

Felkapott a hátára és már futottak is.Egy kicsit megszédültem amikor átrepültünk a folyó felett, ezt Edward észrevette és megsimogatta hajamat, hogy hogyan érzem magam.

-Jobban vagyok...mostmár!-mosolygott.

Már bent is voltunk a házban és Emmett nevetését hallottam meg először, de már tudtam is, hogy min nevet olyan jóízűeket.

-Ne nevess Emm, nem én akartam Edward hátán jönni, de félt, hogy rosszul leszek...-forgattam szemeimet és ezen is nevetett.

-Emm, te is így fogod félteni Roset mikor még terhes.-mondta Edward, és erre már nem is válaszolt Emmett, ezen én nevettem, ő pedig rámöltötte nyelvét.

Nessie odaszaladt Rosaliehoz és megölelte.

-Szia, Rose néni!

-Szia, Nessie!-és adott Renesmee homlokára egy puszit.

-Hogy vagy?És hogy van a kis vámpírbébi?-nevettünk.-Mi az?-csak bólintottunk.

-Köszönjük jól vagyunk.Na és te, hogy vagy?

-Köszönöm én is jól vagyok.-ekkor mindenkire ránézett és folytatta.-Alice néni és Jasper bácsi hol van?

-A fürdőszobában vagyunk.-mondta Alice.-De hallunk mindent.

-Akkor elmondom nektek, hogy az öcsikémmel, Matukával álmodtam.-és kivillantotta pici hófehér fogait.

-Matuka?-kérdezte mindenki.

-Én neveztem így.-mosolygott mindenki.-De amúgy te, hogy vagy Alice néni és a kis vámpírbébi?

-Köszönjük jól vagyunk, csak túl sokat mocorog.

-Tényleg?Megnézhetem?

Ekkor lejöttek mind a ketten és leült Alice.

-Hát persze.-mosolygott.

Nessie rátette pici kezét Alice hasára és várt.

-Megrúgta a kezemet!-ujjongott az örömtöl.

-Amúgy Carlisle azért is jöttünk egyrészt, hogy kérjünk egy kis vért...Bellának.-mondta Edward,de Nessie kijavította.

-Matukának kell apa!

-Igen igazad van.

-Rendben, máris hozom!-és már itt sem volt Carlisle.

Fél perc múlva vissza is ért 4l-es üveggel teli vérrel.

-Köszönöm.-mondtam.

Egyszercsak elkapott a rosszullét.Úgy éreztem nem bírom tovább...felrohantam a fürdőszobába.Esme utánam jött.

-Jól vagy, Bella?

-Azt hiszem...-egy kicsit elkalandoztak a gondolataim aztán folytattam.-Kicsit fura újra átélni ezeket az érzéseket, csak most vámpírként.

-Mit megnem adnék azért, hogy újra átéljem ezeket az érzéseket...-ettől elérzékenyültem.Majnem elsírtam magam, de a vámpírok nem tudnak sírni, de ezt attól még észrevette rajtam Esme.

-Nem kell szomorkodnod ez miatt.Majd egyszer talán még megadatik ez nekem.-mosolygott és én visszamosolyogtam rá.

Valaki kopogott.

-Gyere csak.-mondta Esme.Edward volt az kezében egy mobiltelefonnal és felém nyújtotta.

-Charlie az.

-Remek.-dünnyögtem magamnak, de tudtam, hogy ezt ők ezt úgyis hallották.

-Szia, apa!

-Szia, Bells!Hogy vagy?

-Ööö..kösz jól.-hazudtam.-Na és te?

-Én is jól vagyok.Rég láttalak már titeket és Nessiet!Nem mehetnék el valamikor?Mondjuk holnap?

-Ööö...-hallottam, hogy Edward azt mondja a válaszom igen legyen.-Persze, persze.Mi is szeretnénk látni már téged!

-Na megyek is kezdődik egy baseball meccs amit már régóta várok.

-Jól van akkor majd holnap találkozunk!Szia, apu!

-Szia, Bells!Szeretlek!

-Én is szeretlek apu!

Letette.Mmár jobban lettem és Esme segített lemenni.

-Ki hívott anyu?-kérdezte Nessie.

-Charlie papád volt.Holnap jön meglátogatni minket, de főképp téged Nessie.-mosolyogtam.

-Jajj, de jó!-vigyorgott.Odaszaladt hozzám és felvettem.Kicsi arcát beletemette hajamba, már álmos volt.

-Ideje mennünk, Nessie már fáradt.-mondta Edward.

-Nem vagyok fáradt!Én még itt akarok lenni és vigyázni az én kis vámpír cousinjaimra.-nevetett mindenki.

-Majd holnap is eljössz és akkor majd vigyázol rájuk!De most menj aludni, kikell pihenned magad!-mondta Alice bársonyos hangon.

-Na jó...-mondta Renesmee lecsüggedten.-De holnap jövünk és jön velünk Charlie papa is.

-Jó, jó, de menjünk.-mondta Edward.

-Köszönöm Carlisle ismét.-mondtam és a 4l-es üvegre mutattam.

-Nincs mit.-mondta, majd folytatta-Oh, mondani akartam, hogy holnap nem leszek itthon.Tanya megy haza és én is megyek vele.Elkezdünk kutatni a terhességgeitekkel kapcsolatban, hátha tud valaki valamit.És hátha találkozunk olyas valakivel akivel ez már megtörtént.

-Rendben.-mondta Edward.

-Rendben.-mondta Edward.-Na menjünk.

Edward még most sem engedte meg, hogy fussak, és Emmett megint nevetett, én ránéztem és máris abbahagyta, mert eszébe jutott amit Edward mondott amikor még jöttünk.

3 perc múlva már otthon is voltunk. Renesmeet elvittük lefektetni, de nehezen akart elaludni, ezért Edward eldúdolta Renesmee altatóját.Így gyorsan elaludt.Mi bementünk a szobánkba és én lefeküdtem az ágyra.Edward odaült mellém, aztán megpuszilta a hasamat, majd a fülét is rárakta, hogy hallgassa.Közben engem nézett és rám mosolygott azzal az imádott félmosolyával, visszamosolyogtam rá, de én sose tudtam utánozni az övét. Míg egymást néztük, én közben simogattam a haját és az arcát.Olyan gyönyörű,-néha elgondolkodom azon, hogy én most álmodom-e vagy ez tényleg megtörténik.De utána rájövök, hogy ez a valóság, mert nem lennék olyan kreatív, hogy elképzeljem milyen istenien csókol- Nem tudom meddig feküdtünk.Edward megpuszilta ismét a hasamat és azt mondta:

-Szeretlek kicsim!-egy ideig csendben maradt és rájöttem, hogy mond valamit Edwardnak.

-Mit mond?-kérdeztem.

-Azt, hogy ő is szeret minket.Téged, Nessiet és engem.És persze mindenki mást is.

-Én is szeretlek kincsem!-mondtam.-Jó éjszakát, legyenek szép álmaid!

-Köszöni és azt kéri, hogy dúdoljam neki a te altatódat.-mosolygott.

-Azt én is szeretném.-mondtam mosolyogva és csendben maradtam.

Elkezdte dúdolni az ÉN altatómat amire már nem tudok elaludni, mint régen.Amíg nem végződött a dal addig egymást néztük.Amikor vége lett Edward nem szólalt meg hanem figyelt.

-Elaludt.-suttogta.Én csak bólintottam.

Aztán megpuszilta ismét a hasamat majd letelepedett mellém és megcsókolt.Lágyan kezdett el csókolni majd beletúrt hajamba és erősebb lett, de én se szerénykedtem, visszacsókoltam és beletúrtam bronz színű kócos hajába és én is viszonoztam erős csókját.Ez tetszett neki.Közben engedtem, hogy olvasson gondolataimban és ettől magabiztosabb lett és így tudta minek örülök, amit csinál.Majd elhatároztuk, hogy felejthetetlen pillanattá tesszük ezt az éjszakát...