Mindenkinek Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!

Giny és Évy

4.fejezet

(Edward szemszöge)

-De,hogy??-kérdeztem,teljesen sokkos állapotban.Most fogtam fel lesz még egy gyermekem!

-Fiam hát ezt én sem értem.

-De egy vámpírnak nem lehet gyermeke?-mondta Bella ő is elég sokkos állapotban volt.

-Elméletileg nem,de majd utána nézek!-mondta,közben az járt az eszében,hogy ez lenyűgöző!

Meg csörrent Carlislen telefonja!

Esme volt és nagyon fel dúlt volt a hangja.Vala mi történ Alicel és Rosalieval.

-Mi történ?-kérdeztem Carlislet amikor letette a telefont.

-Alice és Rosalie rosszul vannak.

-Na fiam én megyek meg nézem őket.

-Mi is megyünk-mondta Bella

-Nem!Bella neked pihened kell!-mondta Carlise szigorúan,féltő hangon.

-De...-mondta volna de én közbe vágtam.

-Nem,kicsim itthon maradunk és te pihensz!

-Nem szeretném ha bármi bajod lenne neked és a kicsinek-közben rátettem a kezem a hasára.

-Rendben van.-majd rátette a hasán lévő kezemre a kézét.Én meg adtam neki a fejebujjára egy puszit.

-Carlise!De majd hívj föl minket!-mondta szerelmem.

-Persze.Sziasztok!-mondta és már ott se volt.

(Bella szemszöge)

Még most sem hiszem el,hogy lesz még egy gyermekem.Ez kész csoda!Remélem Nessi örülni fog majd egy kis testvérnek?Remélem igen.Gondolatomból most egy bársonyos hang zökkentett ki.

-Min gondolkozol kicsim?-kérdezte kíváncsian Edward.,

-Csak azon,hogy Nessi örülni fog-e majd.-ezzen elgondolkozott.

-Minek fogok örülni?-jött ki Nessi a szobájából.

-Hát kicsim...-kezdte Edward.

-Igen apu?-kérdezte Nessi kis kíváncsian ilyenkor olyan volt mint az apja!

-Hát szóval...Kis testvéred lesz-vágtam bele én.

Nessi meg döbbent és berohant a szobájába.

-Edward mi történt?-kérdeztem kétségbeesve.

-Azt hiszi,hogy öt majd nem fogjuk szeretni.

Ohh egyem meg még,hogy Renesmee Cullent nem lehet szeretni!

-Be megyek hozzá.

-Várj!Adj neki egy kis időt azután bemehetsz hozzá.

Lemondóan sóhajtottam-Rendben.

-De,hogy gondolhat ilyet?-bújtam hozzá

-Féltékeny,de majd meg békél!-mondta Edward közbe magához szorított.

-Edward te örülsz?-kérdeztem közben felnéztem azokba a szép szemekre és ott csak boldogságot,ragyogást láttam.

-Ez buta kérdés volt.

-Persze,hogy igen nagyon boldoggá tettél,hogy megajándékozol még egy gyermekkel!!-mosolygott avval a féloldalas mosolyával amit én annyira szerettem.

                                  

                                   *

Kicsim,Nessi-kopogtattam az ajtón.

Benyitottam ott feküdt az ágyon és sírt!

Oda mentem és meg akartam simogatni de ő nem hagyta.

-Kincsem tudod,hogy anya szeret téged és apa is.

-Most igen de később nem fogtok-mondta szipogva

-De hogy is nem téged mindig szeretni fogunk!-mondtam neki és fölvettem

-Tényleg??

-Igen!Attól,hogy testvéred lesz attól még szeretni fogunk téged!

-Jaj,anya szeretlek!-közben nagyon szorosan meg ölelte.

-Én is virág szálam,én is!-közben adtam neki egy puszit és a könnyeit letöröltem.

-Na gyere menjünk keressük meg apát.Jó?

-Oké-mondta vidáman.

Ki mentünk a szobából meg keresni Edwardot nem kellet sokat keresni mert ott ült a

kanapén és telefonált.Kicsit furcsa volt az arca olyan döbbent,meglepett.

Azt hiszem Carlislejal beszélt.

Oda ültünk mellé épp akkor tette le a telefont és persze Nessi egyből befészkelte magát az apja ölébe és adott neki egy puszit és megölelte.Edward is adott neki egy nagy puszit és gyengéden megölelte.Olyan édesek voltak.

-Mit mondott Carlisle?-kíváncsiskodtam

-Ja,hát azt,hogy nem csak te vagy áldott állapotban.-közben megsimogatta az arcomat

-Ki vár még kisbabát anyán kívül?-kíváncsiskodott Renesmee

-Alice és Rosalie nagynénéid.-mondta neki Edward.

-De ugye attól még szeretni fognak engem?

-Hát persze angyalom.-mondtam neki.

*

Egy kis idő múlva elmentünk lefektetni Renesmeet épp a kis testvéréről álmodott,hogy majd menyit fognak játszani.Ezen elmosolyodtunk Edwarddal.

Olyan boldog vagyok meg van mindenem Edward,Nessi,és most ez a kis csöppség a hasamban.Ők az életem!!

Hát ez a fejezet lehet,hogy nem lett annyira jó!De majd ti eldöntitek!!:)

Puszi!

3.fejezet

(Edward szemszöge)

-Tanya?-meglepődtem mert nem rá számítottunk.

-Mit keresel itt?-kérdeztem,lehet egy kicsit illetlen voltam.

-Csak látogatóba jöttem,bocsánat,hogy nem szóltam!Talán rosszkor jöttem?-kérdezte aggódva.

-Nem csak van egy kis gondunk.-mondta szerelmem.

-Micsoda?-érdeklődött Tanya

-Hát...Nessie a Volturival álmodott egy nagyon borzasztót!-mondta Alice

-Megtudhatnám mit?

Nessie oda ment és a kis kezét Tanya arcára helyezte.

-Úhh ez szörnyű!-mondta szomorúan

-De ez egyáltalán nem biztos,hogy ez megfog történni.

-De sokkal jobb ha felkészülünk rá,ha még is bekövetkezne,hogy a Volturi ide jön.-mondtam elhaló hangon.

Nagyon szomorú voltam nem akartam,hogy el vigyék a kis lányomat,és azt se,hogy minket megöljenek.

Gondolataimból Carlisle rángatott ki.

-Na fiam most mi megyünk, majd később mindent megbeszélünk.Addig is utána nézek ennek a dolognak.-mondta Carlise halvány mosollyal az arcán.

-Várjatok!Megyek veletek!-mondta Tanya

-Rendben.-mondta Esme.

-Sziasztok-köszöntek.

-Sziasztok-köszöntünk el együtt Bellával.

Közben Nessie elaludt.Olyan aranyos és törékeny,nem fogom hagyni,hogy bántsák őt!Gondolat menetemet Bella szakította meg.

-Edward!-szólt Bella

-Igen kedvesem?-mondtam neki bársonyos hangon.Mintha egy kicsit megnyugodott volna, de nem csak ő én is.

-Rajtuk jár az eszed, igaz?

-Igen,de nem lesz baj Alice úgy is fogja látni ha jönnek.-mondtam neki,nagyon nyugodtan.

-Tudom,de még akkor sem nyugodtam meg.

-Tudod mit?Meg nézzem Nessiet.-mondtam és közben lágy csókot adtam neki.

-Mindjárt én is megyek utánad csak még elmosogatok.-mondta és már ment is.

Bementem Renesmeehez és most nagyon békésen aludt.

Hallottam egy nagy zörejt a konyha felől és Bella segélykérő kiáltását.

-Edward!-kiabált már majdnem ordított.

Ki értem és láttam,hogy a földön fekszik összekuporodva.

-Jaj szerelmem mi a baj, mi történ?-kérdeztem kétségbeesetten.Nagyon aggódtam érte mert a vámpíroknak nem lehet semmi bajuk.

-Nagyon fáj...nagyon!-mondta zokogva igaz,hogy nem tud sírni de mégis zokogott.

-Mi drágám?-kérdeztem aggódva.

-A hasam.

-Hívom Carlislet.

Már egyből tárcsáztam Carlislet és rögtön fel is vette a telefont.

-Megyek fiam Alice látta mi történt.Mindjárt ott leszek.-érezni lehetett,hogy ő is aggódik Bella miatt, hisz úgy szereti mint a lányát.

-Rendben,de siess!-nem is kértem inkább utasítottam.

Bellához vissza mentem még mindig nagyon fájt neki.

-Minden rendben lesz kicsim Carlisle mindjárt itt lesz.

Meg is érkezett.

-Engedj óda fiam had vizsgáljam meg.

-Bella hol fáj?

-Itt a hasamnál.-mutatta.

-Jó most adok egy fájdalom csillapított és majd az egy kicsit csillapítja a fájdalmat.

-Ez....meg...hogy..hogy..lehet?-mondta Calrlisle megdöbbenve.

-Edward!...Bella.....terhes!!

-Mi??-mondtuk egyszerre Bellával.