A másik ÚJ blogunk!!! :)

Elkezdtünk írni egy új blogot a Vampire Diaries-ről. Ha kíváncsiak vagytok rá akkor itt megnézhetitek:

http://vampirnaploklove.blogspot.com/

Légyszíves írjatok komikat! :)
Puszi Gini és Évii

Ha tudtok akkor segítsetek neki! :)

Találtunk egy oldalt ahol egy lány "Bella" kéri a segítségünket, mert néhány dolgot nem teljesen ért a blogspot-on...ezért arra gondoltunk, hogy beírjuk az oldal címét és ha gondoljátok akkor válaszoljatok neki!:) És nem csak ő vár a válaszokra, hanem más(ok) is!:)
A blog címe:

http://www.ezcsakegyprobaoldal-bella.blogspot.com/

Csak ismételni tudjuk és ajánlani, hogy minél többen kattintsatok rá és válaszoljatok neki! ;)

Puszi Ginii és Évii

14. fejezet

(Bella szemszöge)

 Zoárd születése után 2 héttel

Zoárd születése után egyhéttel Rose és Alice is megszült(Achilles és Nelli).
Zoárd már feltud ülni,de csak néhány másodpercre.Speciális étrendje a tejesvér...

*

-Kicsim, megyek és megfürdetem Nessiet.-mondta Edward.

-Jó, én addig adok Zónak inni.

Éppen beléptem Zoárd szobájába és csak azt láttam, hogy egy plüss maci repül el előttem.Zoárd mögöttem ült és irányította a tárgyakat.Pont rám mutatott és mosolygott, majd kitárta felém a kezét, hogy vegyem fel.

-Edward!-kiáltottam férjem nevét.

Amikor Edward bejött a szobába kezében Nessievel, aki törölközőben volt, Edward hajapedig csupa hab volt.

-Mi történt?-kérdezte közben Zoárd elkezdett sírni amiért még mindig nem vettem fel. Gyorsan felkaptam.

-Mutasd meg apunak is amit nekem.-mondtam Zónak.

Abban a pillanatban felemelte a kezét és ismét mint az előbb felemelkedett a plüss maci..

-Hihetetlen-mondta Edward, Nessie közben megtapsolta.

-Ügyes vagy öcsikém!-mondta mosolyogva.Zoárd meg csak vigyorgott és nyúlt Edward felé.

-Mi az kicsim, anyunál már nem is jó lenni?-kérdeztem Zót.

-Szerintem csak hiányzom neki, ugye kicsim?-mondta Ed.

-Én tudom a megoldást-kezdte Nessie-Zoárd fiú és ő apás, én lány vagyok, ezért én anyásabb vagyok.-Edward ezen jót nevetett.

Zoárd már kezdett kapálózni, hogy cseréljen helyet Nessievel.

*

(Másnap)

A kicsik Esmeéknél reggeliztek. Amikor elmondtuk nekik, hogy Zoárd milyen erővel bír mindenki nagyot lesett.

-Achillesnek pedig-kezdte Emm-az első szava spanyol szó volt.

-És mi volt az a szó?-kérdezte Ed.

-Gaga-gugu csak spanyolosan-mondta és mindenki elkezdett nevetni.

-Hát ez Emm egy szép történet-mondtam.

-Nelli pedig képes teleportálni magát.

-Az szép-mondta Ed.

Egyszer csak azt láttuk, hogy Zoárd felemel egy pohár vizet a képességével és Rosera önti. Mindenkiből kitört a nevetés.

-Kisfiam, ilyet nem szabad csinálni.-mondta Edward szigorúan, de ott bujkált egy kis mosoly a szájánál.

Zoárd ekkor elkezdett sírni és odaakart menni Rosehoz. Rose átvette, és Zó megölelte.

-Azt mondja, hogy sajnálja.-mondta Edward.

-Nem haragszom rád Zó.-mondta Rosalie és megölelték egymást.

Zoárd kinyújtotta a kezét felém jelezve, hogy vegyem el.

-Végre anya kezében is vagy.-mondtam és megpusziltam a feje búbját.

-Szeret téged, de nagyon-mondta Ed és átölelt minket Nessievel a kezében.

-Hiányzik, Jake!-mondta Renesmee.

-Mindjárt itt lesz.-mondtam.És épp ebben a pillanatban be is lépett az ajtón.

-Sziasztok.-köszönt.

-Szia Jake!-mondta Renesmee és beleugrott az ölébe.

-Szia Kishercegnőm!-mondta Jake és megpuszilta Nessiet.-Helló kiskrapek-üdvözölte Zoárdot. Ekkor kinyújtotta Zó a kezét Jacob felé.

-Nem hiszem el Jake, hogy te mindegyik gyerekemet elcsábítod.-mondta Ed nevetve.Ekkor Zoár inkább mégsem ment Jacobhoz.

-Alicnek látomása van.-mondta Jasper, és mindenki Alicere nézett.

Közben Achilles megszólalt:

-Voltuli, Voltuli, Voltuli-mondta Achilles az ajtó felé mutatva.

Reméljük tetszett!!!:)

Amúgy Achillesnek az a képessége, hogy megérzi ha jön valaki és tudja is, hogy ki(k) az(ok) a személy(ek)...:)

Várjuk a kommentárokat! Mi is bevezetjük azt, hogy akkor lesz új fejezet ha írtok legalább 5 komit!Bocsi!

Szóval légyszíves írjatok legalább 5-öt!

Puszi: Gini és Évii

13. fejezet

(Edward szemszöge)

Ahogy meghallottam Bella és Zoárd hangját, rögvest rohantam fel hozzájuk, de belebotlottam Nessiebe.
- Apa, apa! Mi történik?
- Kicsim, Zoárd nemsokára itt lesz velünk.- mondtam boldogan.
 - Mi folyik itt Edward? - kérdezte Carlisle zavartan mikor bejött a nappaliba.
-Ááá, Edward! - kiáltott fel Bella
-Megyek kicsim! - kiabáltam vissza és rohantam is egyből fel. Carlisle jött utánam. Feltörtem a fürdőszoba ajtaját. Bella a földön ült kapaszkodva a mosdókagylóba. Már elfolyt a magzatvize...
- Itt vagyok szívem.- felkaptam a karomba és bevittem a "szülő szobába".
Most vettem észre, hogy az egész család a sarkunkban van és ijedten néztek ránk.
-Jobb ha most ti kimentek!Nyugalom nem lesz semmi bajuk!-mondta Carlisle Charlie-aki nagyon féltette a lányát és persze a jövendőbeli unokáját- vállára rakva a kezét.

(Bella szemszöge)

-Minden rendben lesz kicsim.-nyugtatott Edward,de azt hittem majd szét szakadok, akkora nagy fájdalmaim voltak.
-Bella, nyomj majd amikor szólok!-utasított Carlisle.
Edward itt állt mellettem és simogatta az arcomat, amíg én szétmarkoltam a kezét..
-Most Bella, most!-szólt Carlisle.
Olyan erősen nyomtam ahogyan csak tudtam. Fájt...nagyon fájt, de minél hamarabb kezemben akartam tartani Zoárdot.

25 perc múlva

-Ez az Bella már látom a fejét!Mindjárt kint lesz.
Szegény Edward alig bírt megmozdulni karmaim között.
-Ssss, Bella!Mindjárt vége.-mondta Edward és közben letörölt a patakokba folyó könnyeimet.
Amint kimondta meghallottam a kisfiam sírását.
-Na itt van a kicsi Zoárd!-mondta Carlisle és a kezembe adta a pici fiamat.
-Ó édes istenem!-mondtuk egyszerre Edwarddal.
Kinyitotta a szemét és ránk nézett azokkal a szép zöld szemekkel,amilyen még Edwardé volt vámpír léte előtt haja pedig világos barna.
-Tiszta apja!-mondtam és felnevettünk.
-Nem igaz mert az arca vonásai teljesen a tiéd.-mondta és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Gyermekeim nehogy már ezen vitatkozzatok.-mondta Carlisle nevetve.Közben kivette a kezemből a kicsit...
-Hova viszed, Carlisle?-riadtam fel.
-Nyugalom Bella csak megtisztítom.-mondta mosolyogva.
-Oh.
-Amúgy,Bella ha jobban vagy akkor majd le is mehetünk a kicsivel.-mondta Carlisle.
Edward segített felkelni az ágyból, utána Carlisle visszaadta kezembe Zoárdot. Amikor mentünk lefele a lépcsőn mindenki le-föl rohangált a nappaliban.Amikor meghallották, hogy megyünk lefele mindenki körénk-vagyis inkább Zoárd köré jött.Mindenki csak annyit hajtogatott, hogy "óóó; Istenem!; Ennivaló ez a gyerek!..." Zoárd csak megszeppenve nézett körül.
-Egy kicsit meg van illetődve.-mondta Edward, közben kivette kezemből Zoárdot és elindult Nessie felé aki izgalmában elaludt Jake ölében a kanapén.Edward leült melléjük és megsimogatta Nessie arcát.Ő csak álmosan nyitotta ki a szemét,de amikor meglátta a kicsi öccsét egyből felkiáltott.
-ÖCSIKÉM!!!!
-Ssss, Tündérem egy kicsit halkabban.-mondta Edward.
-Opps, bocsánat.Megfoghatom, apa?
-Igen,de óvatosan!
Edward átnyújtotta óvatosan Nessienek.
-Milyen aranyos!
Zoárd Nessie felé nyúlt és arcára rakta kicsi kezét.
Olyan édesek így együtt.Odamentem és én is leültem hozzájuk.Zoárd elkezdett fészkelődni Nessie kezében és Edward felé nyúlt.Visszavette Edward a kezében.Elkezdtem simogatni az arcát, majd el is aludt.
-Látszik, hogy apás lesz!-mondta Emmett kuncogva,hogy fel ne ébressze a kicsit.
-Majd meglátjuk, hogy a Te fiad milyen lesz...-mondta Edward gúnyosan.
Már jó néhány órája ültünk ott és beszélgettünk.
-Na nekünk menni kellene.-mondtam.
-Jól van, akkor hozok valami vastag takarót.

Amikor hazaértünk,Edward leült Zoárddal-aki még mindig mélyen aludt- a kanapéra.Én addig megfürdettem Nessiet és lefektettem-alig akart elaludni, mindig Zoárddal akart lenni,olyan aranyos volt.
Edward már a hálószobában volt.Zoárd az ágy közepén feküdt, közben Edward simogatta az arcát.Majd' elolvadtam olyan édesek voltak...Apa és fia páros.
Odamentem közéjük.
-A nagyfiút nem kellene már ágyba tenni?-mondtam és csókot leheltem a kis hasára, és orcájára.
-De már épp ideje lenne.
Felvettem és amikor beleraktam a kis ágyába és indultam volna el Edward felé, Zoárd elkezdett sírni.Odamentem kiemeltem, és egyből abba is hagyta a sírást.Utána megint visszaraktam és ismét elkezdett sírni...
-Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz!-kacagva mondta Edward.

Reméljük tetszett!!!:)

12. fejezet

(Bella szemszöge)

1 hónap elteltével


Egyre nehezebben viselem a terhességet, de azért nagyon boldog vagyok. Éppen takarítottam amikor Edward rám szólt:
-Bella, azt beszéltük meg, hogy fekszel az ágyban, nehogy valami bajod legyen, ugye?
-Igen, de olyan unalmas állandóan az ágyban feküdni főleg nélküled, és amúgy is mi bajom lehetne?
-Például esetleg elesel akkor a babánkat elveszíthetjük és Nessie is nagyon szomorú lenne, nem beszélve rólam!
Ekkor bejött Nessie és elkezdett velem kiabálni:
-Mami, azonnal feküdj le!!!
Kullogva mentem az ágy felé, majd suttogva beszéltem szinte magamban.
-Apja lánya...
-Igen az vagyok- mondta Nessie. Edward hangos nevetésbe tört ki majd megpuszilta Nessiet. Aztán leültek mellém az ágyra. Nessie hasamra hajtotta fejét, majd el is aludt, Edwarddal meg Nessie haját babráltuk.

(9. hónap)

Hallgattam Edwardot miközben beszélt Zoárdhoz.
-Boldog 9. hónapot kincsem.Ma vagy 9 hónapja anya hasában.Nem sokára itt leszel közöttünk, de addig is vigyázz anyára és persze magadra is.- és közben csókot lehelt a nagy hordó kinézetű hasamra.- Azt mondja, hogy már nagyon szeretne minket megölelni.
-Én is szeretnélek már a karjaimban tartani kicsi kisfiam.- mondtam és megsimogattam a pocakom.
-Edward!
-Igen, szívem?
-A jövő héten lesz a mi kis Nessienk 2 éves. Mit vegyünk neki?
-Hát...nem is tudom.
-Szereti a farkasos könyveket...olyat kellene venni neki.
-Igen, igazad van. Van egy könyv aminek a címe Egy kislány és a farkas.
-Ez tetszik.Hány kötetből áll?
-Négy.Szerintem tetszene neki.-mondta Edward és megcsókolt.

(Edward szemszöge)
(1 héttel később)

Ma van Nessie 2. születésnapja, persze Bella szülei azt hiszik, hogy 4 éves.
Alice szervez neki egy szülinapi bulit Carlisléknál.
Carlisle azt mondta,hogy a jövő hétre várható a kicsi Zoárd.
Bellával most ébresztjük fel Nessit.
-Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Nessie, boldog szülinapot!-énekeltük együtt Bellával.Nessie a nyakunkba ugrott és megköszönte.
-Köszönöm szépen!Szeretlek titeket!
-Mi is szeretünk!-mondtuk-Tessék ez a tiéd.-mondta Bella és odaadta neki az ajándékot.
-Mi ez?-kérdezte kiváncsian.
-Nyisd ki és megtudod.-mondtam.Gyorsan szétszedte a csomagolást és tátott szájjal elolvasta a címét.
-Egy kislány és a farkas-olvasta suttogva.-Ez nagyszerű!Köszönöm szépen!-mondta és megpuszilt minket.
-Szívesen.

Este fele mondtuk Nessinek,hogy menjünk át Carlislékhoz és ő persze szó nélkül beleegyezett.
Amikor odaértünk, teljes volt a sötétség a házban.
-Elmentek volna valahová?-kérdezte Nessie.
-Nem tudom, menjünk be és nézzük meg.-javasoltam.
Amikor Nessie kinyitotta az ajtót felkapcsolódott a villany és mindenki azt kiabálta:
-Boldog szülinapot!!!
Nessie tátott szájjal állt és fogta  kilincset.
-Ez hihetetlen!Köszönöm!-mondta.
Úgy látom itt van Charlie,Reneé és Phil is, és persze Jacob.
Bementünk és Nessiet leült az asztalhoz, ahol várt rá egy nagy torta rajta egy 4-es szám.Hát persze Bella szülei miatt.
"Azt kívánom bárcsak egyszer ha majd nagy leszek összejöjjek Jacobbal!"- kívánt Nessie és elfújta a tortát.
-Edward mi a baj?-kérdezte Bella.Észre se vettem, hogy egész testemmel megfeszültem.
-Öhm..semmi..csak hallottam Nessie kívánságát.-suttogtam.
-És mit kívánt?-kérdezősködött kíváncsian.
-Azt, hogy bárcsak ha majd nagy lesz akkor jöjjön össze Jacobbal.-mondtam és Bellát kirázta a hideg, de nem voltunk mérgesek.
-Nyisd ki az ajándékaidat, Nessie!-mondta Alice.
Sorba kinyitotta mindenkiét majd Jacobra került a sor, egy kicsit mintha elpirult volna...
-Tessék.-mondta Jacob
Amikor kinyitotta egy vörösesbarna farkas plüss volt. Még Nessie is elpirult.
-Köszönöm, Jake.-mondta és megölelte-Nagyon tetszik!-Jake rákacsintott Nessiere.
-Mindjárt jövök, ki kell mennem a mosdóba.-mondta Bella suttogva.

Már egy ideje fent volt Bella.Épp indultam volna felfelé,hogy megnézzem mi van vele, amikor hallottuk, hogy Bella felkiált.
-Edward!Edward!...Zoárd...
"Apa jövök!!!"- kiabálta Zoárd!

Nem lett valami hosszú, de azért reméljük, hogy tetszett! :)

Jön Zoár!!! :)

11.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel amikor lementünk Edwarddal a napaliba bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem az emailjaimat.Leültem a géphez, addig Edward készített nekem reggelit,mert mostanában nagyon kívánom az "emberi" ételeket.Ha jól érzem az illatok alapján akkor lasange-t készít.Miközben vártam,hogy bekapcsoljon a számítógép, éreztem valamit a hasamban...
-Edward!-szóltam neki örömömben.
Már itt is volt és látta,hogy fogom a hasam és ő rosszra gondolt.Rá mosolyogtam,hogy megkönnyebbüljön.
-Edward,rúgott a kicsi!-mondtam mosolyogva.Ekkor ő is megfogta a hasam majd fél perc múlva megint rúgott és Edward mosolygott örömében.
-Zoárd-kezdte Edward-nyugi mindjárt kapsz ennivalót.
-Éhes?
-Igen,nem is kicsit-mondta vigyorogva.-Megyek is,hogy minél előbb kész legyen a lasange.
Már itt sem volt.Míg néztem az emailomat közben fogtam a hasam.Nem voltam meglepődve amikor láttam,hogy 3 levelem jött anyámtól.A legtöbben élménybeszámoló volt.De amikor az utolsó levelet olvastam a földbe gyökerezett a lábam...

"Drága Bella!


Annyira hiányzol,kicsim.Phillel elhatároztuk,hogy meglátogatunk titeket.De csak persze akkor, ha ti is szeretnétek!Arra gondoltunk,hogy a hétvégén lemegyünk esetleg 1-2 napra,ha nem okoz gondot.Már meg is vettük a jegyeket.Annyira hiányzol, Bella.Philnek is,persze.
Üdvözöl Phil és a te kis kelekótya anyád.:)"

Ekkor megcsörrent a mobilom,egyből fel is vettem.
-Szia,Bella.
-Szia,Alice.Miért hívtál?
-Hát most volt egy látomásom...
-Mi az Alice,mond már?!
-Renée-nek és Phil-nek 1óra múlva leszáll a repülőjük.-mondta hadarva
-Tessék?Milyen nap van ma,Alice,
-Szombat.
-Már hétvége van?Ezt nem hiszem el.Most olvastam el Renée levelét.
-Oh.Értem.Öhm...mindjárt hívni fognap,hogy menjen ki valaki értük.
-Jó,akkor szia.
-Szia,Bella.
Észre se vettem,hogy Edward ott áll mögöttem,csak akkor amikor megcsókolta a nyakamat.
-Olvastad?-kérdeztem és a számítógép felé mutattam.
-Igen.Nem vagyok meglepődve.
-Igen én sem...na jó talán egy kicsit mégis.

*

Ki mentünk a reptére és üdvözöltük egymást.A kocsiban az út nagy részén Renné beszélt a Hawaii útjukról.Én meg azon töprengem,hogy,hogy mondjam el,hogy várandos vagyok és ők nagyszülök lesznek.

-Renesemee hol van?-kérdezte anyám.

-Jacobot megkértük,hogy vigyázzon rá mert a kis bogaram még aludt és nem volt szívunk felkelteni.-feleltem.

Mikor már otthon vettem le a kabátomat,csak azt láttam,hogy Rennée kikerekedett szemmel nézi a hasamat.

-Kis lányom!Te felszedtél pár kilót?

Zavarodottságomban Edwardra néztem aki próbált elfojtani egy mosolyt.

-Nem,anyu!Éppen erről akartam veled beszélni.Ülj le légyszíves.-anyám csak zavarodottan tette amit mondtam.

Edward leült mellém és biztatóan megszorította a kezem.

-Anya mi kisbabát várunk!-mondtam ki egy szuszra.

Legalább 2 percig csönd volt és csak minket néztek...többnyire a hasamat.

-Én...én meg csak ezt hittem,...hogy...felszedtél pár kilót...-mondta Renée dadogva.

-Anyu csak ennyit tudsz mondani erre?!-förmedtem rá.

-Nem..nem..vagyis ...nem tudom..-dadogott.Felállt és elkezdett kiabálni.-ÚRISTEN MAMA LESZEK!!!-kicsit megijedtünk Edwarddal együtt,de közben elfojtottunk egy nevetést.Phil még mindig csak ott ült a kanapén és leste,anyám reakcióját.

-Phil,te mit szólsz ehhez?-kérdeztem.

-Hát...nem is tudom mit mondjak...

-Örülsz?

-Hát persze,hogy örülök Bella!

Phil is felállt.Mi is felálltunk és megöleltek minket.

Ekkor hallottuk,hogy jön le valaki a lépcsőn.Megláttuk Jaket és Nessiet miközben jönnek le.Az én kis Nessiem dörzsölgette a szemét álmosan,biztos anyám kiabálásától ébredett fel.

-Anyu,apu?-kérdezte Nessie.

-Itt vagyunk a nappaliban,kicsim-mondta Edward.

-Sziasztok-üdvözölt minket Jake.

-Szervusz,Jake.-mondtuk.

-Szia,Nessie-mondta Renée,majd felkarolta Nessiet.

-Miért kiabáltál,mama?

-Hát..ööö...semmi...-anyám elpirult.

-Anya,hogy van Zoárd?

-Jól van,képzeld reggel megrúgta a hasamat.

-Tényleg?-odajött és megfogta a hasam,pont akkor rúgott egyet a kicsi.-Jujj de jó!

-Zoárd?-kérdezte Renée.

-Igen,mama az öcsém.

-Oh...

Mindent elmeséltünk Renéenek és Philnek,Aliceről és Roseról is.

*

(Edward szemszöge)

2 hónappal később

Mostanában sűrűn kell elutasítanom szerelmem,de fájó szívvel a kicsi érdekében.

Most éppen Bellát csókolom.Csókolózás közben Bella simogatni kezdett a pólóm alatt és én megfogtam kezét és kihúztam.

-Bella, ezt már megbeszéltük...

-De én kívánlak,Edward-mondta és megcsókolt.

-Én is kívánlak tudod jól,de nem lehet
-Talán már nem tartasz szépnek?
-Jajj te buta,gyönyörű nőszemély.
-Gyönyörű vagyok?
-Hát persze.
-Még ilyen nagy pocakkal is?
-Még ilyen nagy pocakkal is.
Beletemette arcát a mellkasomba és valami nedvességet éreztem,felemeltem fejét és láttam,hogy sír.
-Most miért sírsz?
-Nem tudom.-mondta szégyenlősen és még jobban kezdett sírni.
Szorosan magamhoz öleltem és vigasztalóan dörzsölgettem a karját.
-Áú.
-Mi a baj?
-Nagyot rúgott a fiad...Tisztára olyan lesz,mint az apja-mind a ketten nevettünk ezen.
Megfogtam a hasát és elkezdtem simogatni,egyszer csak megint rúgott egy nagyot.
-Az meglehet.-mondtam mosolyogva.-Szeretnéd ha olyan lenne,mint én?
-Hát persze.Miért kérdezed?
-Csak kíváncsi voltam.
-És te szeretnéd ha rád hasonlítana?-kérdezte szerelmem kíváncsian.
-Persze,ha ő is agy turkász lesz.-nevettünk.
-Éhes vagyok.-mondta mohón.
-Mit szeretnél enni?
-Hát...ööö...vért,milánóit,sajtot...tortát...-sorolta.Én csak hallgattam,hogy mikor lesz vége ennek a hosszú listának.
-Még valamit?-mondtam nevetve.Bella csak nézett rám mogorván,majd ő is elnevette magát.
-Jajj eszembe jutott még valami...-mondta és felcsillant a szeme.
-És mi lenne az?
-Te.
-Azt hiszem még belefér a listába.-mondtam és adtam neki egy csókot.-Na kicsi fiam,te mit szeretnél kérni?Anyád szerintem már az összes létező ételt felsorolta,de te mit ennél a legszívesebben?
-Oh, rendben ezt megbeszéltük.-montam
-Mire gondolt,Edward?-furdalta a kíváncsiság.
-Vért:
-Oh.
-Az megfelel vagy kérsz mást is?
-Tojásrántottát.
-Rendben.-mondtam nevetve.
Felkeltem és csináltam neki rántottát és hozzá vért.

-Tessék.-mondtam és leraktam a tálcát az ágyra.-Jó étvágyat!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.Nem fura,hogy vámpír vagyok és "emberi" ételt fogyasztok?
-De...egy kicsit.De azért szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta és megcsókoltam.

 

10.fejezet

(Edward szemszöge)

3 hónappal később

Ottiliáék már 2 hónapja,hogy haza mentek.Az én kis Bellámnak már gömbölyödik a kis pocakja.De még Charlie nem is tud róla,hogy lesz egy kis unokája,persze Nessie is az de ő ezt se tudja.

Most éppen Carlisleéknél vagyunk és éppen Belláékat hallottam beszélgetni.

-Alice, tudom ez hülyén hangzik tőlem, de...szóval arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni a kicsiknek ruhákat, meg minden felé dolgokat, meg nekem is kellene mert már hamarosan kihízom a ruháimat..-tátott szájjal hallgattam Bellát és már csak azt hallottam,hogy Emm hahotázik.

-Hát ööö..-kezdte Alice- egy kicsit meglepődtem,ez tényleg furán hangzik tőled-kuncogott Alice-persze hogy elmegyek veled.-mondta vigyorogva.

-Köszi-mondta Bella és egy kicsit elpirult.Carlisleék már tudták,hogy Bellának az a képessége, amit Ottilia mondott arról a nőről.

Carlisle bejött az ajtón.

-Bella,Alice Rose gyertek velem szeretnélek titeket megvizsgálni.Bella gyere előbb te.

-Jól van.-mondta Bella és már ment is Carlisle felé.

-És én?Én nem mehetek?

-De persze fiam,gyere csak-mondta mosolyogva.

Felmentünk Carlisle dolgozószobájába.

Bellát lefektettük az ágyra és Carlisle bekente krémmel a hasát.Bekapcsolta az ultrahangos gépet és elkezdte vizsgálni a hasát.Már vagy 3 perce nézegette a monitort és türelmetlenül vártam,hogy mondjon már valamit.

-Carlisle!Na van valami?

-Igen fiam,szóval az van,hogy nektek kisfiatok lesz.

-Tényleg?-ámuldoztunk Bellával.

-Ez fantasztikus!-mondtam és megcsókoltam Bellát.

Aztán lementünk a nappaliba.

-Na mi van?-kérdezte Esme nyugtalanul.

-Semmi,semmi,csak annyi,hogy fiú unokád lesz-mondta szerelmem boldogan.

-Ez nagyszerű.-örvendezett mindenki.

-Alice vár rád Carlisle.-mondtam.

-Jó rendben.-felállt és húzta magával felfelé Jaspert.

5 perc múlva le is jöttek.

-Na, mi van?-kérdezte Emse ismét.

-Nelli jól van.-mondta vigyorogva.

-Nelli?-kérdezte mindenki.

-Ja igen ti nem tudjátok....kislányunk lesz.

-Arra rájöttünk,hogy kislány,de azt nem tudtuk hogy már a nevét is tudod.-mondta Emmett gúnyosan.

-Láttam,hogy Jaspernek nagyon tetszik ez a név.

-Oh.

-Rose vár Carlisle.

-Jó megyünk-mondta és mentek fel Emmel.

Eközben Alice suttogni kezdett.

-Amúgy kisfiúk lesz.

-Ez most mért mondtad Alice?-förmedtem rá.

-Nem bírtam ki,míg visszaérnek.De kérlek tegyetek úgy mintha meglepődnétek amikor elmondják.

Bólintottunk kuncogva.

5 perc telt el ismét és jöttek le Carlisleal együtt.Ekkor Nessiék is bejöttek és beleugrott az ölembe.

-Na mi van?-kérdezte Esme úgy mintha nagyon kíváncsi lenne.

-Kisfiúnk lesz.-mondták boldogan.

-Ez nagyszerű.-mondtuk ujjongva.

-Igen az mi kis Achillesünk.-mondta vigyorogva, mi meg csak néztünk-eldöntöttük amikor megtudtuk-magyarázkodott.

-Miről maradtunk le?-kérdezte Nessie.

-Hát,kicsim annyi,hogy Rose nénikédnek kisfiúk lesz,Alice nénikédnek kislányuk.-mondta Bella

-És nektek anyu mi?

-Neked kicsim öcséd lesz.

-Jajj de jó.-ujjongott örömében.

-Szívem már csak mi nem tudjuk,hogy mi lesz a kicsink neve...-mondtam

-Legyen,Zoárd!-mondta Nessie lelkesedve.-Jake olvasott egy mesét egy hercegről akit Zoárdnak hívnak.

-Nem is rossz.-mondtam

-Szerintem is jól hangzik.-mondta szerelmem.-Akkor, Zoárd?

-Igen, Zoárd.-mondtam

-Igen,igen, Zoárd!-mondta boldogan hercegnőm.

Egyszer csak meghallottam egy autót közeledni.Ajjaj.Ennek Bella nem nagyon fog örülni.Charlie járőrkocsijával leparkolt a ház elé.

-Óóó,csak ezt ne!-suttogta Bella.

-Sss,nem lesz semmi baj.-mondtam és megpusziltam feje búbját.

Kinyílt az ajtó.

-Sziasztok,srácok.

-Szia,Charlie-mondtuk mindannyian.

Bejött,megpuszilta Bella homlokát majd Nessiét is és leült a kanapéra.

-Mi a helyzet?-kérdezte

-Nem olyan sok.-panaszkodta Bella-na és veled?

-Úgyszintén.Most jöttem Billyéktől.

-Igen?

-Aha.Ja és Jake Billy üzeni,hogy ha tudsz menj haza,de nem sürgős.

-Oké,köszi.

Cralisle mondott nekünk valamit amit Charlie nem hallhatott.

-El kellene neki mondanotok,hogy mi a helyzet Bellával.-mondta

-Tudom,de félek egy kicsit.-mondta Bella.

-Ne félj,mi itt vagyunk melletted.-biztatta Carlisle.

-Így igaz,itt vagyunk.-mondtam és megfogtam a kezét.

Egy percig csönd volt majd Bella elkezdte.

-Apa...

-Igen,Bells?-kérdezte Charlie

-Mondanunk kell neked valamit...

-Mond csak mi az?

-Hát ez egy kicsit nehéz-mondta és felállt,vele együtt Charlie is.

Charlie odament elébe,megfogta vállat majd megrázta.

-Mond már Bella mi van,ne dühíts fel.

Amikor mondta én is felálltam és megfogtam Charlie kezét.Ő csak dühösen nézett rám.

-Erezd el Charlie Bellát!-utasítottam.

-Miért tenném,hisz a lányom,nem?!

-De az de még valami baja lesz!

-Mi baja lenne?

-Talán a babának baja lesz!-förmedtem rá,de amint kimondtam már meg is bántam.

-Tessék?-kiabálta Charlie-Milyen baba?Bella ezt most azonnal magyarázd meg,oké?

Egyre szorosabban fogta Bellát,de én levettem a kezét róla,közben már mindenki körénk gyűlt.Bella csak dühösen nézett rám,de mégis megkönnyebbülten,hogy nem neki kellett elmondani.De még csak most kezdődött.

-Igen,apa jól hallottad.A babának még valami baja lehet.-mondta szerelmem lehajtott fejjel,majd mélyen belenézett Charlie szemébe.-Apa,kérlek ne legyél dühös .Nem akarok a kicsi miatt összeveszni veled.Szeretném ha ezt elfogadnád.

Már vagy egy perce csönd volt,de Charlie még mindig csak állt ott mozdulatlanul.Hol Bella szemébe nézett,hol a hasát.

-El tudod fogadni,apu?-kérdezte Bella.

"Ezt nem hiszem el...ezt nem hiszem el!A lányom gyermeket vár...Edwardtól?!...Ezt nem hiszem el!Úr isten,most mit tegyek?Mit mondjak neki?Még én se tudom,hogy mit gondolok erről!Azt se tudom,hogy örüljek e neki,vagy inkább mérges legyek....de igaza van Bellának...nem lenne jó ez miatt összevesznünk!Nem akarok az egyetlen lányommal összeveszni,vagyis inkább nem akarom elveszíteni,ez miatt!Ha jobban átgondolom a helyzeteket,inkább örülök ennek,hisz lesz egy unokám...ezt alig tudom elhinni!Repesek az örömtől!Oh, jut eszembe,azt hiszem nem olyan arckifejezést mutatok feléjük,mintha örülnék....de alig tudok megmozdulni.Földbe gyökerezett a lábam.Bár hallaná a gondolataimat,akkor könnyebb lenne bebizonyítanom nekik,hogy mennyire örülök..."-hallgattam Charlie gondolatait.Nem is sejti,hogy Nessie is az unokája...

-Charlie,szólalj már meg,az isten szerelmére!-kiabált rá Bella.Megfogtam a vállát,ő rám nézett és én rámosolyogtam.Ettől megkönnyebbült egy kicsit.Végre Charlie megmozdult és mosolygott.Azt hiszem mindenki lazított a testtartásán és megkönnyebbültek.

-Hát persze,hogy elfogadom!-mondta és átölelte Bellát.-Ne tudd meg,mennyire örülök!LESZ EGY UNOKÁM!-mondta már kiabálva örömében.

-Jajj apu annyira örülök!Azt hittem mérges leszel.

-Dehogy is.Hogy tudnék veled összeveszni!-mondta és megcsókolta Bella homlokát.-Te kis butus!-mondta nevetve

Eleresztette Bellát és felém fordult.

-Sajnálom,Edward,hogy olyan goromba voltam veled az imént,nem szándékosan tettem!

-Tudom,tudom,semmi baj Charlie!

-Gratulálok nektek!-mondta azzal kezet rázott velem,majd fél kazével átölelt egy pillanatra.

-Khmm...-mondta Alice.-azt hiszem nekünk is van bejelenteni valónk-mondta majd négyükre mutatott.

-És mi lenne az?-kíváncsiskodott Chatlie.

-Nem csak Bella várandós...hanem Rose és én is várunk gyermeket.-mondta vigyorogva.

-Óóó hát ez remek!Gratulálok nektek!

-Köszönjük!-mondták mind a négyen.

Odament hozzájuk Charlie és mindenkit átölelt.

-Papa nekem nem is gratulálsz,hisz nekem lesz egy öcsikém,és két unokatesóm?!-mondta Nessie féltékenykedve.

Odament hozzá Charlie,felvette karjába és adott egy puszit a homlokára.

-Sajnálom,hogy téged kihagytalak,Nessie!Gratulálok!-mondta és ismét megpuszilta.Egy pillanatra elgondolkodott.-Hogy mondtad Nessie?Öcsikéd?

-Hát persze,hisz öcsém lesz,akit Zoárnak hívnak.És egy unokahúgom,Nelli és egy unokaöcsém,Achilles.

-Hűha...várjunk akkor nektek Bella,fiú.

-Igen,apa,fiú,Zoárd.

-Zoárd-ismételte Charlie-Nektek Alice...?

-Lány,Nelli-mondta Alice

-Nellie-imsételte ismét-Nektek Rosalie...akkor fiú.

-Igen fiú,Achilles.

-Achilles-ismételte.-Ezt még fel kell dolgoznom.Túl sok információ egy napra.-mondta és mindenki nevetett.

-Nyugi,apa lesz időd még gyakorolnod!-mondta Bella mosolyogva.

-Apropó idő.Hány hónaposok vagytok?

-Mindannyian 4 hónaposok vagyunk,Charlie.-mondta Alice

-Mindannyian?-kérdezte meglepődve,de nem  válaszolt neki senki.-Ez érdekes!

Reneenek elmondtad már,Bella?

-Nem még nem,de minél hamarabb el akarom mondani neki is!

-Persze,persze.

Leültünk a kanapéra és még beszélgettünk egy kicsit a "vámpír" babákról...persze ezt nem említettük Charlienak,attól teljesen kiborulna,ha megtudná,hogy vámpír a lánya és mindenki aki körülötte van,kivéve a vérfarkasokat...

*

-Na azt hiszem nekem mennem kellene.-mondta Charlie.

-Rendben,kikísérlek.-mondta Bella.

-Nem kell kitalálok magam is Bella,te csak pihenj!

-Jajj apa...

-Ne tiltakozz.

-Igaza van Charlienak,Bella.Pihenj,majd én kikísérem-mondtam.

Bella csak mérgesen nézett rám és amikor Charlie elfordult ő kiöltötte nyelvét rám,de nem foglalkoztam vele csak rámosolyogtam.

-Vigyázz a lányomra,Edward!-mondta Charlie amikor már kint voltunk.

-Persze,hogy vigyázok rá,Charlie,ez természetes.

-Akkor jó.Vigyázzatok magatokra!Szia,Edward!

-Te is vigyázz magadra,Charlie!Viszlát!