(Bella szemszöge)
-Kicsim,légyszíves pihenjél már egy kicsit.-mondta Edward féltően.
-Nincs kedvem,utálok pihenni!-és tovább pakoltam a polcon.
-Nem érdekel akkor is pihenni fogsz.-elvette a kezemben lévő tárgyat és felkapott.
-Nem!-tiltakoztam,de annyira erősen tartott,hogy még szabadulni sem tudtam.
Épp rakott le az ágyra amikor megszólalt.
-Tudod kicsim én nem szeretném ha bármi bajotok lenne!-jaj ilyenkor olyan édes amikor aggódik.
-Tudod milyen édi vagy ilyenkor -mondtam neki mosolyogva és meg cirógattam az arcát.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Nessie mikor kell fel?
-Hát most hajnali 5 van de még nagyon mélyen alszik.-monda mosolyogva
-Min mosolyogsz?-kérdeztem
-Azon amit Nessie álmodik.-mondta még mindig mosolyogva
-Na és mit álmodik?-nagyon kíváncsi voltam
-Azt,hogy Nessie,te, a kicsi meg én együtt vagyunk, játszunk és rengeteget kacagunk!
-Olyan boldog vagyok!
-Én is kicsim.-mondta és lágyan megcsókolt.
-Edward, el se tudom hinni, hogy most hirtelen ennyi vámpírbaba lesz egy rakáson!-Edward ezen nagyot kacagott és rám mosolygott azzal a csibészes mosolyával!Azt hittem, hogy itt menten elolvadok.
Pár perc múlva émelygésem támadt, és megszédültem és ezt Edward is észrevette, sajnos.
-Bella jól vagy?-kérdezte ijedten és átkarolta a derekamat.
-Jól vagyok!-hazudtam, de láttam rajta, hogy észrevette az én kis színészkedésemet.
-Bella, te még mindig nagyon avétos színész vagy!
-Avétos?-elmosolyodott.Próbáltam elterelni a témát.
-Vagyis vacak.
-Oh.-mást nem tudtam kinyögni.-Még nem szoktam hozzá, hogy te a 1900-as évekből "jöttél".-ezen nagyot nevetett.
-Bella, ne tereld el a problémádat!
-Nincs semmi bajom, Edward!-de ez már igaz volt, mert már elmúltak az émelygéseim.
-Nem tudok hinni neked.
-Mivel tudnám bizonyítani?
-Talán ha megcsókolnál.-ennek nem tudtam volna amúgy sem ellenállni.
Arcomat két keze közé tette, először megpuszilta a fejem búbját, a nyakamat és végig a kezemet.Utána az arcom minden négyzetcentiméterét kivéve ajkamat.Közeledett ajkamhoz...
-Jól van hiszek neked!-lehelte arcomba.
-Edward Anthony Masen Cullen, ha nem csókolsz meg most azonnal akkor megverlek.-ezen hatalmasat nevetett, de próbált minél halkabban hisz Nessie még alszik.-Ne nevess ki, mert komolyan mondom...-ekkor egy kicsit megszédültem, és megkellett fognom Edwardot aki cefetül megrémült.
-Tévedtem, mégiscsak silányul vagy!
-Csak, mert nem csókoltál meg és én elkezdtem veled vitázni.-mentegetőztem.
Edward nem akarta ezt a vitát folytatni és kegyelmezőül adott nekem egy kellemes,de gyors csókot.De tényleg gyors volt ami nem volt korrekt és egy kicsit mufurcan néztem rá, és elmosolyodott.
Belefeküdtem az ölébe és csak néztük egymást.Közben megengedtem szerelmemnek, hogy hallgassa gondolataimat, aminek örült.
*
Nem is vettük észre, hogy repül az idő csak arra eszméltünk, hogy Renesmee ott áll az ajtóban.Edward nem hallotta hisz gondolataimat fürkészte.Aztán behuppant hozzánk az ágyba és megölelt minket és adott egy nagy puszit.Majd a hasamra is adott egy csókot és azt mondta:
-Jó reggelt, te kis pocaklakó!-olyan aranyos volt, mi csak mosolyogtunk Edwarddal.
-Hogy aludtál, kicsim?-kérdeztem.
-Remekül, csupa szépet álmodtam!Képzeljétek az öcsikémről álmodtam, Matukáról.
-Matuka?-kérdeztük.
-Igen, én neveztem el így.
-Ez nagyon aranyos.-mondta Edward.
-És honnan tudod, hogy öcsikéd lesz?-kérdeztem.
-Hát, azt is megálmodtam, hisz nem gondoljátok, hogy csak úgy kitaláltam?!-mi csak mosolyogtunk.
-Hát, persze hogy nem.-mondta Edward és adott egy csókot homlokára.
-Éhes vagyok, és szerintem Matuka is.Igaz Matuka?-és odanyomta fülét a hasamhoz.-Ő is éhes, ugye apa?
Edward csendben maradt egy percig aztán megszólalt.
-Hát, Carlisle hozhatna anyunak egy kis vért, mert tényleg éhes egy kicsit.
-Hát akkor inkább miért nem megyünk el vadászni?!-ajánlottam.
-Azt már nem.Még a végén rosszul lennél és te is jól tudod, hogy ő nem érné be állati vérrel.
-Igen, apunak igaza van.-egy ideig csendben maradt aztán folytatta.-Én is emberi vért ittam amikor anya pocakjában voltam?-kiváncsiskodott.
-Igen, és még születésed után is azt ittad egy darabig.-ezen meglepődött Nessie.
-Na, de ha már Carlisleról van szó akkor már elkellene menni hozzájuk, hogy hogyérzik magukat.-ajánlottam fel.
-Igen én is szeretném látni a nénikéimet!-mondta Nessie.
*
Épp indultunk volna amikor Edward megfogta karomat és nem engedett el.
-Mi az?-kérdeztem.
-Te nem futhatsz még valami bajod lesz.-dühöseen néztem rá, de ő egyáltalán nem törődött vele.
Felkapott a hátára és már futottak is.Egy kicsit megszédültem amikor átrepültünk a folyó felett, ezt Edward észrevette és megsimogatta hajamat, hogy hogyan érzem magam.
-Jobban vagyok...mostmár!-mosolygott.
Már bent is voltunk a házban és Emmett nevetését hallottam meg először, de már tudtam is, hogy min nevet olyan jóízűeket.
-Ne nevess Emm, nem én akartam Edward hátán jönni, de félt, hogy rosszul leszek...-forgattam szemeimet és ezen is nevetett.
-Emm, te is így fogod félteni Roset mikor még terhes.-mondta Edward, és erre már nem is válaszolt Emmett, ezen én nevettem, ő pedig rámöltötte nyelvét.
Nessie odaszaladt Rosaliehoz és megölelte.
-Szia, Rose néni!
-Szia, Nessie!-és adott Renesmee homlokára egy puszit.
-Hogy vagy?És hogy van a kis vámpírbébi?-nevettünk.-Mi az?-csak bólintottunk.
-Köszönjük jól vagyunk.Na és te, hogy vagy?
-Köszönöm én is jól vagyok.-ekkor mindenkire ránézett és folytatta.-Alice néni és Jasper bácsi hol van?
-A fürdőszobában vagyunk.-mondta Alice.-De hallunk mindent.
-Akkor elmondom nektek, hogy az öcsikémmel, Matukával álmodtam.-és kivillantotta pici hófehér fogait.
-Matuka?-kérdezte mindenki.
-Én neveztem így.-mosolygott mindenki.-De amúgy te, hogy vagy Alice néni és a kis vámpírbébi?
-Köszönjük jól vagyunk, csak túl sokat mocorog.
-Tényleg?Megnézhetem?
Ekkor lejöttek mind a ketten és leült Alice.
-Hát persze.-mosolygott.
Nessie rátette pici kezét Alice hasára és várt.
-Megrúgta a kezemet!-ujjongott az örömtöl.
-Amúgy Carlisle azért is jöttünk egyrészt, hogy kérjünk egy kis vért...Bellának.-mondta Edward,de Nessie kijavította.
-Matukának kell apa!
-Igen igazad van.
-Rendben, máris hozom!-és már itt sem volt Carlisle.
Fél perc múlva vissza is ért 4l-es üveggel teli vérrel.
-Köszönöm.-mondtam.
Egyszercsak elkapott a rosszullét.Úgy éreztem nem bírom tovább...felrohantam a fürdőszobába.Esme utánam jött.
-Jól vagy, Bella?
-Azt hiszem...-egy kicsit elkalandoztak a gondolataim aztán folytattam.-Kicsit fura újra átélni ezeket az érzéseket, csak most vámpírként.
-Mit megnem adnék azért, hogy újra átéljem ezeket az érzéseket...-ettől elérzékenyültem.Majnem elsírtam magam, de a vámpírok nem tudnak sírni, de ezt attól még észrevette rajtam Esme.
-Nem kell szomorkodnod ez miatt.Majd egyszer talán még megadatik ez nekem.-mosolygott és én visszamosolyogtam rá.
Valaki kopogott.
-Gyere csak.-mondta Esme.Edward volt az kezében egy mobiltelefonnal és felém nyújtotta.
-Charlie az.
-Remek.-dünnyögtem magamnak, de tudtam, hogy ezt ők ezt úgyis hallották.
-Szia, apa!
-Szia, Bells!Hogy vagy?
-Ööö..kösz jól.-hazudtam.-Na és te?
-Én is jól vagyok.Rég láttalak már titeket és Nessiet!Nem mehetnék el valamikor?Mondjuk holnap?
-Ööö...-hallottam, hogy Edward azt mondja a válaszom igen legyen.-Persze, persze.Mi is szeretnénk látni már téged!
-Na megyek is kezdődik egy baseball meccs amit már régóta várok.
-Jól van akkor majd holnap találkozunk!Szia, apu!
-Szia, Bells!Szeretlek!
-Én is szeretlek apu!
Letette.Mmár jobban lettem és Esme segített lemenni.
-Ki hívott anyu?-kérdezte Nessie.
-Charlie papád volt.Holnap jön meglátogatni minket, de főképp téged Nessie.-mosolyogtam.
-Jajj, de jó!-vigyorgott.Odaszaladt hozzám és felvettem.Kicsi arcát beletemette hajamba, már álmos volt.
-Ideje mennünk, Nessie már fáradt.-mondta Edward.
-Nem vagyok fáradt!Én még itt akarok lenni és vigyázni az én kis vámpír cousinjaimra.-nevetett mindenki.
-Majd holnap is eljössz és akkor majd vigyázol rájuk!De most menj aludni, kikell pihenned magad!-mondta Alice bársonyos hangon.
-Na jó...-mondta Renesmee lecsüggedten.-De holnap jövünk és jön velünk Charlie papa is.
-Jó, jó, de menjünk.-mondta Edward.
-Köszönöm Carlisle ismét.-mondtam és a 4l-es üvegre mutattam.
-Nincs mit.-mondta, majd folytatta-Oh, mondani akartam, hogy holnap nem leszek itthon.Tanya megy haza és én is megyek vele.Elkezdünk kutatni a terhességgeitekkel kapcsolatban, hátha tud valaki valamit.És hátha találkozunk olyas valakivel akivel ez már megtörtént.
-Rendben.-mondta Edward.
-Rendben.-mondta Edward.-Na menjünk.
Edward még most sem engedte meg, hogy fussak, és Emmett megint nevetett, én ránéztem és máris abbahagyta, mert eszébe jutott amit Edward mondott amikor még jöttünk.
3 perc múlva már otthon is voltunk. Renesmeet elvittük lefektetni, de nehezen akart elaludni, ezért Edward eldúdolta Renesmee altatóját.Így gyorsan elaludt.Mi bementünk a szobánkba és én lefeküdtem az ágyra.Edward odaült mellém, aztán megpuszilta a hasamat, majd a fülét is rárakta, hogy hallgassa.Közben engem nézett és rám mosolygott azzal az imádott félmosolyával, visszamosolyogtam rá, de én sose tudtam utánozni az övét. Míg egymást néztük, én közben simogattam a haját és az arcát.Olyan gyönyörű,-néha elgondolkodom azon, hogy én most álmodom-e vagy ez tényleg megtörténik.De utána rájövök, hogy ez a valóság, mert nem lennék olyan kreatív, hogy elképzeljem milyen istenien csókol- Nem tudom meddig feküdtünk.Edward megpuszilta ismét a hasamat és azt mondta:
-Szeretlek kicsim!-egy ideig csendben maradt és rájöttem, hogy mond valamit Edwardnak.
-Mit mond?-kérdeztem.
-Azt, hogy ő is szeret minket.Téged, Nessiet és engem.És persze mindenki mást is.
-Én is szeretlek kincsem!-mondtam.-Jó éjszakát, legyenek szép álmaid!
-Köszöni és azt kéri, hogy dúdoljam neki a te altatódat.-mosolygott.
-Azt én is szeretném.-mondtam mosolyogva és csendben maradtam.
Elkezdte dúdolni az ÉN altatómat amire már nem tudok elaludni, mint régen.Amíg nem végződött a dal addig egymást néztük.Amikor vége lett Edward nem szólalt meg hanem figyelt.
-Elaludt.-suttogta.Én csak bólintottam.
Aztán megpuszilta ismét a hasamat majd letelepedett mellém és megcsókolt.Lágyan kezdett el csókolni majd beletúrt hajamba és erősebb lett, de én se szerénykedtem, visszacsókoltam és beletúrtam bronz színű kócos hajába és én is viszonoztam erős csókját.Ez tetszett neki.Közben engedtem, hogy olvasson gondolataimban és ettől magabiztosabb lett és így tudta minek örülök, amit csinál.Majd elhatároztuk, hogy felejthetetlen pillanattá tesszük ezt az éjszakát...
