2009. december 17., csütörtök

3.fejezet

(Edward szemszöge)

-Tanya?-meglepődtem mert nem rá számítottunk.
-Mit keresel itt?-kérdeztem,lehet egy kicsit illetlen voltam.
-Csak látogatóba jöttem,bocsánat,hogy nem szóltam!Talán rosszkor jöttem?-kérdezte aggódva.
-Nem csak van egy kis gondunk.-mondta szerelmem.
-Micsoda?-érdeklődött Tanya
-Hát...Nessie a Volturival álmodott egy nagyon borzasztót!-mondta Alice
-Megtudhatnám mit?
Nessie oda ment és a kis kezét Tanya arcára helyezte.
-Úhh ez szörnyű!-mondta szomorúan

-De ez egyáltalán nem biztos,hogy ez megfog történni.
-De sokkal jobb ha felkészülünk rá,ha még is bekövetkezne,hogy a Volturi ide jön.-mondtam elhaló hangon.

Nagyon szomorú voltam nem akartam,hogy el vigyék a kis lányomat,és azt se,hogy minket megöljenek.
Gondolataimból Carlisle rángatott ki.
-Na fiam most mi megyünk, majd később mindent megbeszélünk.Addig is utána nézek ennek a dolognak.-mondta Carlise halvány mosollyal az arcán.
-Várjatok!Megyek veletek!-mondta Tanya
-Rendben.-mondta Esme.
-Sziasztok-köszöntek.
-Sziasztok-köszöntünk el együtt Bellával.
Közben Nessie elaludt.Olyan aranyos és törékeny,nem fogom hagyni,hogy bántsák őt!Gondolat menetemet Bella szakította meg.
-Edward!-szólt Bella
-Igen kedvesem?-mondtam neki bársonyos hangon.Mintha egy kicsit megnyugodott volna, de nem csak ő én is.
-Rajtuk jár az eszed, igaz?
-Igen,de nem lesz baj Alice úgy is fogja látni ha jönnek.-mondtam neki,nagyon nyugodtan.
-Tudom,de még akkor sem nyugodtam meg.
-Tudod mit?Meg nézzem Nessiet.-mondtam és közben lágy csókot adtam neki.
-Mindjárt én is megyek utánad csak még elmosogatok.-mondta és már ment is.
Bementem Renesmeehez és most nagyon békésen aludt.
Hallottam egy nagy zörejt a konyha felől és Bella segélykérő kiáltását.
-Edward!-kiabált már majdnem ordított.
Ki értem és láttam,hogy a földön fekszik összekuporodva.
-Jaj szerelmem mi a baj, mi történ?-kérdeztem kétségbeesetten.Nagyon aggódtam érte mert a vámpíroknak nem lehet semmi bajuk.
-Nagyon fáj...nagyon!-mondta zokogva igaz,hogy nem tud sírni de mégis zokogott.
-Mi drágám?-kérdeztem aggódva.
-A hasam.
-Hívom Carlislet.
Már egyből tárcsáztam Carlislet és rögtön fel is vette a telefont.
-Megyek fiam Alice látta mi történt.Mindjárt ott leszek.-érezni lehetett,hogy ő is aggódik Bella miatt, hisz úgy szereti mint a lányát.
-Rendben,de siess!-nem is kértem inkább utasítottam.
Bellához vissza mentem még mindig nagyon fájt neki.
-Minden rendben lesz kicsim Carlisle mindjárt itt lesz.
Meg is érkezett.
-Engedj óda fiam had vizsgáljam meg.
-Bella hol fáj?
-Itt a hasamnál.-mutatta.
-Jó most adok egy fájdalom csillapított és majd az egy kicsit csillapítja a fájdalmat.
-Ez....meg...hogy..hogy..lehet?-mondta Calrlisle megdöbbenve.
-Edward!...Bella.....terhes!!
-Mi??-mondtuk egyszerre Bellával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése