(Edward szemszöge)
-De,hogy??-kérdeztem,teljesen sokkos állapotban.Most fogtam fel lesz még egy gyermekem!
-Fiam hát ezt én sem értem.
-De egy vámpírnak nem lehet gyermeke?-mondta Bella ő is elég sokkos állapotban volt.
-Elméletileg nem,de majd utána nézek!-mondta,közben az járt az eszében,hogy ez lenyűgöző!
Meg csörrent Carlislen telefonja!
Esme volt és nagyon fel dúlt volt a hangja.Vala mi történ Alicel és Rosalieval.
-Mi történ?-kérdeztem Carlislet amikor letette a telefont.
-Alice és Rosalie rosszul vannak.
-Na fiam én megyek meg nézem őket.
-Mi is megyünk-mondta Bella
-Nem!Bella neked pihened kell!-mondta Carlise szigorúan,féltő hangon.
-De...-mondta volna de én közbe vágtam.
-Nem,kicsim itthon maradunk és te pihensz!
-Nem szeretném ha bármi bajod lenne neked és a kicsinek-közben rátettem a kezem a hasára.
-Rendben van.-majd rátette a hasán lévő kezemre a kézét.Én meg adtam neki a fejebujjára egy puszit.
-Carlise!De majd hívj föl minket!-mondta szerelmem.
-Persze.Sziasztok!-mondta és már ott se volt.
(Bella szemszöge)
Még most sem hiszem el,hogy lesz még egy gyermekem.Ez kész csoda!Remélem Nessi örülni fog majd egy kis testvérnek?Remélem igen.Gondolatomból most egy bársonyos hang zökkentett ki.
-Min gondolkozol kicsim?-kérdezte kíváncsian Edward.,
-Csak azon,hogy Nessi örülni fog-e majd.-ezzen elgondolkozott.
-Minek fogok örülni?-jött ki Nessi a szobájából.
-Hát kicsim...-kezdte Edward.
-Igen apu?-kérdezte Nessi kis kíváncsian ilyenkor olyan volt mint az apja!
-Hát szóval...Kis testvéred lesz-vágtam bele én.
Nessi meg döbbent és berohant a szobájába.
-Edward mi történt?-kérdeztem kétségbeesve.
-Azt hiszi,hogy öt majd nem fogjuk szeretni.
Ohh egyem meg még,hogy Renesmee Cullent nem lehet szeretni!
-Be megyek hozzá.
-Várj!Adj neki egy kis időt azután bemehetsz hozzá.
Lemondóan sóhajtottam-Rendben.
-De,hogy gondolhat ilyet?-bújtam hozzá
-Féltékeny,de majd meg békél!-mondta Edward közbe magához szorított.
-Edward te örülsz?-kérdeztem közben felnéztem azokba a szép szemekre és ott csak boldogságot,ragyogást láttam.
-Ez buta kérdés volt.
-Persze,hogy igen nagyon boldoggá tettél,hogy megajándékozol még egy gyermekkel!!-mosolygott avval a féloldalas mosolyával amit én annyira szerettem.
*
Kicsim,Nessi-kopogtattam az ajtón.
Benyitottam ott feküdt az ágyon és sírt!
Oda mentem és meg akartam simogatni de ő nem hagyta.
-Kincsem tudod,hogy anya szeret téged és apa is.
-Most igen de később nem fogtok-mondta szipogva
-De hogy is nem téged mindig szeretni fogunk!-mondtam neki és fölvettem
-Tényleg??
-Igen!Attól,hogy testvéred lesz attól még szeretni fogunk téged!
-Jaj,anya szeretlek!-közben nagyon szorosan meg ölelte.
-Én is virág szálam,én is!-közben adtam neki egy puszit és a könnyeit letöröltem.
-Na gyere menjünk keressük meg apát.Jó?
-Oké-mondta vidáman.
Ki mentünk a szobából meg keresni Edwardot nem kellet sokat keresni mert ott ült a
kanapén és telefonált.Kicsit furcsa volt az arca olyan döbbent,meglepett.
Azt hiszem Carlislejal beszélt.
Oda ültünk mellé épp akkor tette le a telefont és persze Nessi egyből befészkelte magát az apja ölébe és adott neki egy puszit és megölelte.Edward is adott neki egy nagy puszit és gyengéden megölelte.Olyan édesek voltak.
-Mit mondott Carlisle?-kíváncsiskodtam
-Ja,hát azt,hogy nem csak te vagy áldott állapotban.-közben megsimogatta az arcomat
-Ki vár még kisbabát anyán kívül?-kíváncsiskodott Renesmee
-Alice és Rosalie nagynénéid.-mondta neki Edward.
-De ugye attól még szeretni fognak engem?
-Hát persze angyalom.-mondtam neki.
*
Egy kis idő múlva elmentünk lefektetni Renesmeet épp a kis testvéréről álmodott,hogy majd menyit fognak játszani.Ezen elmosolyodtunk Edwarddal.
Olyan boldog vagyok meg van mindenem Edward,Nessi,és most ez a kis csöppség a hasamban.Ők az életem!!
Hát ez a fejezet lehet,hogy nem lett annyira jó!De majd ti eldöntitek!!:)
Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése