Ahogy meghallottam Bella és Zoárd hangját, rögvest rohantam fel hozzájuk, de belebotlottam Nessiebe.
- Apa, apa! Mi történik?
- Kicsim, Zoárd nemsokára itt lesz velünk.- mondtam boldogan.
- Mi folyik itt Edward? - kérdezte Carlisle zavartan mikor bejött a nappaliba.
-Ááá, Edward! - kiáltott fel Bella
-Megyek kicsim! - kiabáltam vissza és rohantam is egyből fel. Carlisle jött utánam. Feltörtem a fürdőszoba ajtaját. Bella a földön ült kapaszkodva a mosdókagylóba. Már elfolyt a magzatvize...
- Itt vagyok szívem.- felkaptam a karomba és bevittem a "szülő szobába".
Most vettem észre, hogy az egész család a sarkunkban van és ijedten néztek ránk.
-Jobb ha most ti kimentek!Nyugalom nem lesz semmi bajuk!-mondta Carlisle Charlie-aki nagyon féltette a lányát és persze a jövendőbeli unokáját- vállára rakva a kezét.
(Bella szemszöge)
-Minden rendben lesz kicsim.-nyugtatott Edward,de azt hittem majd szét szakadok, akkora nagy fájdalmaim voltak.
-Bella, nyomj majd amikor szólok!-utasított Carlisle.
Edward itt állt mellettem és simogatta az arcomat, amíg én szétmarkoltam a kezét..
-Most Bella, most!-szólt Carlisle.
Olyan erősen nyomtam ahogyan csak tudtam. Fájt...nagyon fájt, de minél hamarabb kezemben akartam tartani Zoárdot.
25 perc múlva
-Ez az Bella már látom a fejét!Mindjárt kint lesz.
Szegény Edward alig bírt megmozdulni karmaim között.
-Ssss, Bella!Mindjárt vége.-mondta Edward és közben letörölt a patakokba folyó könnyeimet.
Amint kimondta meghallottam a kisfiam sírását.
-Na itt van a kicsi Zoárd!-mondta Carlisle és a kezembe adta a pici fiamat.
-Ó édes istenem!-mondtuk egyszerre Edwarddal.
Kinyitotta a szemét és ránk nézett azokkal a szép zöld szemekkel,amilyen még Edwardé volt vámpír léte előtt haja pedig világos barna.
-Tiszta apja!-mondtam és felnevettünk.
-Nem igaz mert az arca vonásai teljesen a tiéd.-mondta és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Gyermekeim nehogy már ezen vitatkozzatok.-mondta Carlisle nevetve.Közben kivette a kezemből a kicsit...
-Hova viszed, Carlisle?-riadtam fel.
-Nyugalom Bella csak megtisztítom.-mondta mosolyogva.
-Oh.
-Amúgy,Bella ha jobban vagy akkor majd le is mehetünk a kicsivel.-mondta Carlisle.
Edward segített felkelni az ágyból, utána Carlisle visszaadta kezembe Zoárdot. Amikor mentünk lefele a lépcsőn mindenki le-föl rohangált a nappaliban.Amikor meghallották, hogy megyünk lefele mindenki körénk-vagyis inkább Zoárd köré jött.Mindenki csak annyit hajtogatott, hogy "óóó; Istenem!; Ennivaló ez a gyerek!..." Zoárd csak megszeppenve nézett körül.
-Egy kicsit meg van illetődve.-mondta Edward, közben kivette kezemből Zoárdot és elindult Nessie felé aki izgalmában elaludt Jake ölében a kanapén.Edward leült melléjük és megsimogatta Nessie arcát.Ő csak álmosan nyitotta ki a szemét,de amikor meglátta a kicsi öccsét egyből felkiáltott.
-ÖCSIKÉM!!!!
-Ssss, Tündérem egy kicsit halkabban.-mondta Edward.
-Opps, bocsánat.Megfoghatom, apa?
-Igen,de óvatosan!
Edward átnyújtotta óvatosan Nessienek.
-Milyen aranyos!
Zoárd Nessie felé nyúlt és arcára rakta kicsi kezét.
Olyan édesek így együtt.Odamentem és én is leültem hozzájuk.Zoárd elkezdett fészkelődni Nessie kezében és Edward felé nyúlt.Visszavette Edward a kezében.Elkezdtem simogatni az arcát, majd el is aludt.
-Látszik, hogy apás lesz!-mondta Emmett kuncogva,hogy fel ne ébressze a kicsit.
-Majd meglátjuk, hogy a Te fiad milyen lesz...-mondta Edward gúnyosan.
Már jó néhány órája ültünk ott és beszélgettünk.
-Na nekünk menni kellene.-mondtam.
-Jól van, akkor hozok valami vastag takarót.
Amikor hazaértünk,Edward leült Zoárddal-aki még mindig mélyen aludt- a kanapéra.Én addig megfürdettem Nessiet és lefektettem-alig akart elaludni, mindig Zoárddal akart lenni,olyan aranyos volt.
Edward már a hálószobában volt.Zoárd az ágy közepén feküdt, közben Edward simogatta az arcát.Majd' elolvadtam olyan édesek voltak...Apa és fia páros.
Odamentem közéjük.
-A nagyfiút nem kellene már ágyba tenni?-mondtam és csókot leheltem a kis hasára, és orcájára.
-De már épp ideje lenne.
Felvettem és amikor beleraktam a kis ágyába és indultam volna el Edward felé, Zoárd elkezdett sírni.Odamentem kiemeltem, és egyből abba is hagyta a sírást.Utána megint visszaraktam és ismét elkezdett sírni...
-Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz!-kacagva mondta Edward.
Reméljük tetszett!!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése