(Edward szemszöge)
3 hónappal később
Ottiliáék már 2 hónapja,hogy haza mentek.Az én kis Bellámnak már gömbölyödik a kis pocakja.De még Charlie nem is tud róla,hogy lesz egy kis unokája,persze Nessie is az de ő ezt se tudja.
Most éppen Carlisleéknél vagyunk és éppen Belláékat hallottam beszélgetni.
-Alice, tudom ez hülyén hangzik tőlem, de...szóval arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni a kicsiknek ruhákat, meg minden felé dolgokat, meg nekem is kellene mert már hamarosan kihízom a ruháimat..-tátott szájjal hallgattam Bellát és már csak azt hallottam,hogy Emm hahotázik.
-Hát ööö..-kezdte Alice- egy kicsit meglepődtem,ez tényleg furán hangzik tőled-kuncogott Alice-persze hogy elmegyek veled.-mondta vigyorogva.
-Köszi-mondta Bella és egy kicsit elpirult.Carlisleék már tudták,hogy Bellának az a képessége, amit Ottilia mondott arról a nőről.
Carlisle bejött az ajtón.
-Bella,Alice Rose gyertek velem szeretnélek titeket megvizsgálni.Bella gyere előbb te.
-Jól van.-mondta Bella és már ment is Carlisle felé.
-És én?Én nem mehetek?
-De persze fiam,gyere csak-mondta mosolyogva.
Felmentünk Carlisle dolgozószobájába.
Bellát lefektettük az ágyra és Carlisle bekente krémmel a hasát.Bekapcsolta az ultrahangos gépet és elkezdte vizsgálni a hasát.Már vagy 3 perce nézegette a monitort és türelmetlenül vártam,hogy mondjon már valamit.
-Carlisle!Na van valami?
-Igen fiam,szóval az van,hogy nektek kisfiatok lesz.
-Tényleg?-ámuldoztunk Bellával.
-Ez fantasztikus!-mondtam és megcsókoltam Bellát.
Aztán lementünk a nappaliba.
-Na mi van?-kérdezte Esme nyugtalanul.
-Semmi,semmi,csak annyi,hogy fiú unokád lesz-mondta szerelmem boldogan.
-Ez nagyszerű.-örvendezett mindenki.
-Alice vár rád Carlisle.-mondtam.
-Jó rendben.-felállt és húzta magával felfelé Jaspert.
5 perc múlva le is jöttek.
-Na, mi van?-kérdezte Emse ismét.
-Nelli jól van.-mondta vigyorogva.
-Nelli?-kérdezte mindenki.
-Ja igen ti nem tudjátok....kislányunk lesz.
-Arra rájöttünk,hogy kislány,de azt nem tudtuk hogy már a nevét is tudod.-mondta Emmett gúnyosan.
-Láttam,hogy Jaspernek nagyon tetszik ez a név.
-Oh.
-Rose vár Carlisle.
-Jó megyünk-mondta és mentek fel Emmel.
Eközben Alice suttogni kezdett.
-Amúgy kisfiúk lesz.
-Ez most mért mondtad Alice?-förmedtem rá.
-Nem bírtam ki,míg visszaérnek.De kérlek tegyetek úgy mintha meglepődnétek amikor elmondják.
Bólintottunk kuncogva.
5 perc telt el ismét és jöttek le Carlisleal együtt.Ekkor Nessiék is bejöttek és beleugrott az ölembe.
-Na mi van?-kérdezte Esme úgy mintha nagyon kíváncsi lenne.
-Kisfiúnk lesz.-mondták boldogan.
-Ez nagyszerű.-mondtuk ujjongva.
-Igen az mi kis Achillesünk.-mondta vigyorogva, mi meg csak néztünk-eldöntöttük amikor megtudtuk-magyarázkodott.
-Miről maradtunk le?-kérdezte Nessie.
-Hát,kicsim annyi,hogy Rose nénikédnek kisfiúk lesz,Alice nénikédnek kislányuk.-mondta Bella
-És nektek anyu mi?
-Neked kicsim öcséd lesz.
-Jajj de jó.-ujjongott örömében.
-Szívem már csak mi nem tudjuk,hogy mi lesz a kicsink neve...-mondtam
-Legyen,Zoárd!-mondta Nessie lelkesedve.-Jake olvasott egy mesét egy hercegről akit Zoárdnak hívnak.
-Nem is rossz.-mondtam
-Szerintem is jól hangzik.-mondta szerelmem.-Akkor, Zoárd?
-Igen, Zoárd.-mondtam
-Igen,igen, Zoárd!-mondta boldogan hercegnőm.
Egyszer csak meghallottam egy autót közeledni.Ajjaj.Ennek Bella nem nagyon fog örülni.Charlie járőrkocsijával leparkolt a ház elé.
-Óóó,csak ezt ne!-suttogta Bella.
-Sss,nem lesz semmi baj.-mondtam és megpusziltam feje búbját.
Kinyílt az ajtó.
-Sziasztok,srácok.
-Szia,Charlie-mondtuk mindannyian.
Bejött,megpuszilta Bella homlokát majd Nessiét is és leült a kanapéra.
-Mi a helyzet?-kérdezte
-Nem olyan sok.-panaszkodta Bella-na és veled?
-Úgyszintén.Most jöttem Billyéktől.
-Igen?
-Aha.Ja és Jake Billy üzeni,hogy ha tudsz menj haza,de nem sürgős.
-Oké,köszi.
Cralisle mondott nekünk valamit amit Charlie nem hallhatott.
-El kellene neki mondanotok,hogy mi a helyzet Bellával.-mondta
-Tudom,de félek egy kicsit.-mondta Bella.
-Ne félj,mi itt vagyunk melletted.-biztatta Carlisle.
-Így igaz,itt vagyunk.-mondtam és megfogtam a kezét.
Egy percig csönd volt majd Bella elkezdte.
-Apa...
-Igen,Bells?-kérdezte Charlie
-Mondanunk kell neked valamit...
-Mond csak mi az?
-Hát ez egy kicsit nehéz-mondta és felállt,vele együtt Charlie is.
Charlie odament elébe,megfogta vállat majd megrázta.
-Mond már Bella mi van,ne dühíts fel.
Amikor mondta én is felálltam és megfogtam Charlie kezét.Ő csak dühösen nézett rám.
-Erezd el Charlie Bellát!-utasítottam.
-Miért tenném,hisz a lányom,nem?!
-De az de még valami baja lesz!
-Mi baja lenne?
-Talán a babának baja lesz!-förmedtem rá,de amint kimondtam már meg is bántam.
-Tessék?-kiabálta Charlie-Milyen baba?Bella ezt most azonnal magyarázd meg,oké?
Egyre szorosabban fogta Bellát,de én levettem a kezét róla,közben már mindenki körénk gyűlt.Bella csak dühösen nézett rám,de mégis megkönnyebbülten,hogy nem neki kellett elmondani.De még csak most kezdődött.
-Igen,apa jól hallottad.A babának még valami baja lehet.-mondta szerelmem lehajtott fejjel,majd mélyen belenézett Charlie szemébe.-Apa,kérlek ne legyél dühös .Nem akarok a kicsi miatt összeveszni veled.Szeretném ha ezt elfogadnád.
Már vagy egy perce csönd volt,de Charlie még mindig csak állt ott mozdulatlanul.Hol Bella szemébe nézett,hol a hasát.
-El tudod fogadni,apu?-kérdezte Bella.
"Ezt nem hiszem el...ezt nem hiszem el!A lányom gyermeket vár...Edwardtól?!...Ezt nem hiszem el!Úr isten,most mit tegyek?Mit mondjak neki?Még én se tudom,hogy mit gondolok erről!Azt se tudom,hogy örüljek e neki,vagy inkább mérges legyek....de igaza van Bellának...nem lenne jó ez miatt összevesznünk!Nem akarok az egyetlen lányommal összeveszni,vagyis inkább nem akarom elveszíteni,ez miatt!Ha jobban átgondolom a helyzeteket,inkább örülök ennek,hisz lesz egy unokám...ezt alig tudom elhinni!Repesek az örömtől!Oh, jut eszembe,azt hiszem nem olyan arckifejezést mutatok feléjük,mintha örülnék....de alig tudok megmozdulni.Földbe gyökerezett a lábam.Bár hallaná a gondolataimat,akkor könnyebb lenne bebizonyítanom nekik,hogy mennyire örülök..."-hallgattam Charlie gondolatait.Nem is sejti,hogy Nessie is az unokája...
-Charlie,szólalj már meg,az isten szerelmére!-kiabált rá Bella.Megfogtam a vállát,ő rám nézett és én rámosolyogtam.Ettől megkönnyebbült egy kicsit.Végre Charlie megmozdult és mosolygott.Azt hiszem mindenki lazított a testtartásán és megkönnyebbültek.
-Hát persze,hogy elfogadom!-mondta és átölelte Bellát.-Ne tudd meg,mennyire örülök!LESZ EGY UNOKÁM!-mondta már kiabálva örömében.
-Jajj apu annyira örülök!Azt hittem mérges leszel.
-Dehogy is.Hogy tudnék veled összeveszni!-mondta és megcsókolta Bella homlokát.-Te kis butus!-mondta nevetve
Eleresztette Bellát és felém fordult.
-Sajnálom,Edward,hogy olyan goromba voltam veled az imént,nem szándékosan tettem!
-Tudom,tudom,semmi baj Charlie!
-Gratulálok nektek!-mondta azzal kezet rázott velem,majd fél kazével átölelt egy pillanatra.
-Khmm...-mondta Alice.-azt hiszem nekünk is van bejelenteni valónk-mondta majd négyükre mutatott.
-És mi lenne az?-kíváncsiskodott Chatlie.
-Nem csak Bella várandós...hanem Rose és én is várunk gyermeket.-mondta vigyorogva.
-Óóó hát ez remek!Gratulálok nektek!
-Köszönjük!-mondták mind a négyen.
Odament hozzájuk Charlie és mindenkit átölelt.
-Papa nekem nem is gratulálsz,hisz nekem lesz egy öcsikém,és két unokatesóm?!-mondta Nessie féltékenykedve.
Odament hozzá Charlie,felvette karjába és adott egy puszit a homlokára.
-Sajnálom,hogy téged kihagytalak,Nessie!Gratulálok!-mondta és ismét megpuszilta.Egy pillanatra elgondolkodott.-Hogy mondtad Nessie?Öcsikéd?
-Hát persze,hisz öcsém lesz,akit Zoárnak hívnak.És egy unokahúgom,Nelli és egy unokaöcsém,Achilles.
-Hűha...várjunk akkor nektek Bella,fiú.
-Igen,apa,fiú,Zoárd.
-Zoárd-ismételte Charlie-Nektek Alice...?
-Lány,Nelli-mondta Alice
-Nellie-imsételte ismét-Nektek Rosalie...akkor fiú.
-Igen fiú,Achilles.
-Achilles-ismételte.-Ezt még fel kell dolgoznom.Túl sok információ egy napra.-mondta és mindenki nevetett.
-Nyugi,apa lesz időd még gyakorolnod!-mondta Bella mosolyogva.
-Apropó idő.Hány hónaposok vagytok?
-Mindannyian 4 hónaposok vagyunk,Charlie.-mondta Alice
-Mindannyian?-kérdezte meglepődve,de nem válaszolt neki senki.-Ez érdekes!
Reneenek elmondtad már,Bella?
-Nem még nem,de minél hamarabb el akarom mondani neki is!
-Persze,persze.
Leültünk a kanapéra és még beszélgettünk egy kicsit a "vámpír" babákról...persze ezt nem említettük Charlienak,attól teljesen kiborulna,ha megtudná,hogy vámpír a lánya és mindenki aki körülötte van,kivéve a vérfarkasokat...
*
-Na azt hiszem nekem mennem kellene.-mondta Charlie.
-Rendben,kikísérlek.-mondta Bella.
-Nem kell kitalálok magam is Bella,te csak pihenj!
-Jajj apa...
-Ne tiltakozz.
-Igaza van Charlienak,Bella.Pihenj,majd én kikísérem-mondtam.
Bella csak mérgesen nézett rám és amikor Charlie elfordult ő kiöltötte nyelvét rám,de nem foglalkoztam vele csak rámosolyogtam.
-Vigyázz a lányomra,Edward!-mondta Charlie amikor már kint voltunk.
-Persze,hogy vigyázok rá,Charlie,ez természetes.
-Akkor jó.Vigyázzatok magatokra!Szia,Edward!
-Te is vigyázz magadra,Charlie!Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése