9. fejezet

(Edward szemszöge)

Amikor elaludt szerelmem Carlisleszal lefektettük a kanapéra.Nagyön dühös voltam...Helgára.

-Mi ütött beléd Helga?!-kiabált vele Ottilia.
Helga nem tudött mit hozzá fűzni.
-Most lehet,hogy valami baja lesz a babájának, nem gondoltál rá?
-Kiment a fejemből,sajnálom!-nem tűnt valami őszintének.
"Nem tehetek róla,hogy féltékeny volt.De Edward....óó Edward....ő olyan helyes.Oh...Megakarom szerezni magamnak,de ott van neki az a nő...Bella meg a kislánya...ááh."-hallgattam gondolatait Helgának.
-Nem fog összejönni,Helga!-mondtam gúnyosan.
-Hah?-értetlenkedett.
-Mondom nem fog összejönni a terved.
-Miről beszélsz?
Emmett halgatta beszélgetésünket és ő már tudta,hogy Helga gondolataira válaszoltam,és felnevetett.
-Edward gondolatolvasó.-közölte Emm.
-Tényleg?
-Igen,és ő az előbb a gondolatodra válaszolt.
Helga elpirult-vagyis lehetett látni,hogyha nem lenne vámpír akkor már az egész arca vörös lenne.
-Igen,jól mondta Emmett,a gondolatodra válaszoltam.-már mindenki minket nézett.
-Mire gondolt apa?-kérdezte Nessie.Jacobra néztem és egyből rájött,hogy azt kérem tőle,vigye el Nessiet.
-Gyere Nessie,menjünk ki egy kicsit!Gyere Seth!-mondta Jacob.
-De én most nem akarok kimenni,Jake!-utasította vissza Nessie.
-Menj csak!-mondtam.Már kint is voltak.
Carlisle közben megvizsgálta a picit.
-Carlise,ugye nincs semmi baja a picinek?-kérdeztem egy kicsit ideges voltam.
-Nyugalom,Edward a kicsinek semmi baja!-mondta nyugtatóan
-Hála az istenek!-hálálkodtam.
-Bella,pedig most alszik mert nagyon leszívta az energiáját Helga!-tette még hozzá Carlisle.
Oda mentem Helgához -Nagyon nagy szerencséd van!Ha valami baja-lett volna kettőjüknek azt nem úsztad volna meg!-sziszegtem az fogaim közt.
-Edward!Edward!-szólt szerelmem,már ébredezett.
-Itt vagyok szerelmem itt vagyok!-mondtam közben simogattam az arcát.
-Mi történt?És a picivel minden rendben van?-kérdezte ijedten és a hasához kapott.
-Hát,Helga használta rajtad a képességét  és te elgyengülték.De a kicsivel nincs semmi baj.-mondtam és a hasára tettem kezem,ő egyből megnyugodott.
-Na Ottilia mesélj nekünk. - mondta Bella még egy kicsit kómásan.
-Na igen,na szóval -kezdte Ottilia- ez a dolog,hogy várandósak vagytok...ez kb. 100 évente előfordul 3-4 nővel.És ismerek olyan vámpírt is akivel ez megtörtént és utána szinte bármikor állapotos lehet.
Bella arcát néztem szinte egész végig és ő tátott szájjal hallgatta a történetet.Olyan aranyos volt.
-Komolyan?-álmélkodott kedvesem.
-Igen-válaszolt hidegen Ottilia.-És ez a nő most olyan, mintha ember lett volna nem is vámpír...vagyis úgy értem,hogy amikor várandós akkor emberi érzelmei is vannak.Fájdalmai vannak(fáj a hasa..stb) és ...sír.
-Sír?-kérdezte mindenki.
-Igen,sír...
Végig néztem családomon.Emmett Rosalie hasát simogatta,Jasper  szintúgy Aliceszel.Én meg Bella orcájára nyomtam egy csókot és megfogtam a pici hasát-ami mintha egy kicsit megnőtt volna.Carlisle és Esme pedig minket néztek boldogan.
-És hány hónap múlva hordjuk ki a kicsiket, és hogyan fejlődnek?-kérdezte Bella.Megkönnyebbülten kérdezte,hogy végre feltehette ezt a kérdést,mert már mióta ezzel nyaggatott.
-Úgy mint egy átlag embernél, 9 hónap múlva.És a fejlődésük is,mint az embereknél..normálisan,vagyis lassan,de csak 18 éves korukig.-Amikor ezt Bella meghallotta leesett az álla örömében,vagyis én úgy láttam,hogy ennek örül.
Ekkor betoppant a Kis Hercegnőm vele együtt Jacob és Seth.Amikor Nessie meglátta,hogy Bella ébren van egyből odarohant hozzá.
-Anya!Anya!-kiabálta örömében és beleugrott ölébe.
-Óvatosan!-szóltam rá-vigyázz a tesódra, Kicsim.
-Jajj tényleg,bocsi,de annyira örülök,hogy anya felébredt!-Bella csak nevetett és megpuszilta Nessiet.
Én közben ránéztem Jacobra.
"Bocs, nem tudtam visszafogni,Nessiet annyira akarta látni az anyját.Már szinte majdnem harcoltunk vele,hogy visszafogjuk,de úgy tűnik még kettőnknél is erősebb,mint hitem!"- mondta Jake gondolataiban, én csak mosolyogtam.Ki másra üthetett Nessie,mint az anyjára...makacs...

Egyszer csak meghallottam a legszebb hangot amit valaha is hallottam.
"Edward már haza kellene mennünk nem?Már nagyon éhes vagyok!"-mondta kedvesem és láttam a gyönyörű arca mögött,hogy elpirult.
-Na nekünk mennünk kellene.
-Rendben-mondta Carlisle.
Mindenkitől elköszöntünk és hazamentünk.

*

(Bella szemszöge)

Edward hozott nekem egy nagy pohár vért majd felvette Nessiet a karjába és elkezdte babusgatni.Oly annyira elérzékenyültem,és úgy éreztem mintha sírnék.

-Apa, anya miért sír?-kérdezte kislányom.

Edward értetlenül nézett rám, és úgy látszott rajta,hogy az a kérdés járt a fejében,hogy: Hisz vámpír hogy hogy sír?

Ezt a kérdést én sem értettem.Aztán rájöttem.Én is olyan vagyok mint az a nő,akiről Ottilia mesélt.

Istenem akármikor lehet gyerekem!

És úgy láttam,hogy erre Edward is rájött.Odajött hozzám és megölelt szorosan,de mégis óvatosan.

*

Edward elvitte kincsünket lefektetni,én addig bementem a szobánkba és leültem az ágy közepére,majd ő is csatlakozott.

-Na szóval-kezdte-ez hogy is van?Most akkor bármikor lehet gyermekünk?-mondta boldogan.

-Azt hiszem...igen.

Átölelt és megcsókolt.Majd rátette fejét pocakomra közben simogatott,én  meg beleszagoltam kócos hajába,megpusziltam és cirógattam.