11.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel amikor lementünk Edwarddal a napaliba bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem az emailjaimat.Leültem a géphez, addig Edward készített nekem reggelit,mert mostanában nagyon kívánom az "emberi" ételeket.Ha jól érzem az illatok alapján akkor lasange-t készít.Miközben vártam,hogy bekapcsoljon a számítógép, éreztem valamit a hasamban...
-Edward!-szóltam neki örömömben.
Már itt is volt és látta,hogy fogom a hasam és ő rosszra gondolt.Rá mosolyogtam,hogy megkönnyebbüljön.
-Edward,rúgott a kicsi!-mondtam mosolyogva.Ekkor ő is megfogta a hasam majd fél perc múlva megint rúgott és Edward mosolygott örömében.
-Zoárd-kezdte Edward-nyugi mindjárt kapsz ennivalót.
-Éhes?
-Igen,nem is kicsit-mondta vigyorogva.-Megyek is,hogy minél előbb kész legyen a lasange.
Már itt sem volt.Míg néztem az emailomat közben fogtam a hasam.Nem voltam meglepődve amikor láttam,hogy 3 levelem jött anyámtól.A legtöbben élménybeszámoló volt.De amikor az utolsó levelet olvastam a földbe gyökerezett a lábam...

"Drága Bella!


Annyira hiányzol,kicsim.Phillel elhatároztuk,hogy meglátogatunk titeket.De csak persze akkor, ha ti is szeretnétek!Arra gondoltunk,hogy a hétvégén lemegyünk esetleg 1-2 napra,ha nem okoz gondot.Már meg is vettük a jegyeket.Annyira hiányzol, Bella.Philnek is,persze.
Üdvözöl Phil és a te kis kelekótya anyád.:)"

Ekkor megcsörrent a mobilom,egyből fel is vettem.
-Szia,Bella.
-Szia,Alice.Miért hívtál?
-Hát most volt egy látomásom...
-Mi az Alice,mond már?!
-Renée-nek és Phil-nek 1óra múlva leszáll a repülőjük.-mondta hadarva
-Tessék?Milyen nap van ma,Alice,
-Szombat.
-Már hétvége van?Ezt nem hiszem el.Most olvastam el Renée levelét.
-Oh.Értem.Öhm...mindjárt hívni fognap,hogy menjen ki valaki értük.
-Jó,akkor szia.
-Szia,Bella.
Észre se vettem,hogy Edward ott áll mögöttem,csak akkor amikor megcsókolta a nyakamat.
-Olvastad?-kérdeztem és a számítógép felé mutattam.
-Igen.Nem vagyok meglepődve.
-Igen én sem...na jó talán egy kicsit mégis.

*

Ki mentünk a reptére és üdvözöltük egymást.A kocsiban az út nagy részén Renné beszélt a Hawaii útjukról.Én meg azon töprengem,hogy,hogy mondjam el,hogy várandos vagyok és ők nagyszülök lesznek.

-Renesemee hol van?-kérdezte anyám.

-Jacobot megkértük,hogy vigyázzon rá mert a kis bogaram még aludt és nem volt szívunk felkelteni.-feleltem.

Mikor már otthon vettem le a kabátomat,csak azt láttam,hogy Rennée kikerekedett szemmel nézi a hasamat.

-Kis lányom!Te felszedtél pár kilót?

Zavarodottságomban Edwardra néztem aki próbált elfojtani egy mosolyt.

-Nem,anyu!Éppen erről akartam veled beszélni.Ülj le légyszíves.-anyám csak zavarodottan tette amit mondtam.

Edward leült mellém és biztatóan megszorította a kezem.

-Anya mi kisbabát várunk!-mondtam ki egy szuszra.

Legalább 2 percig csönd volt és csak minket néztek...többnyire a hasamat.

-Én...én meg csak ezt hittem,...hogy...felszedtél pár kilót...-mondta Renée dadogva.

-Anyu csak ennyit tudsz mondani erre?!-förmedtem rá.

-Nem..nem..vagyis ...nem tudom..-dadogott.Felállt és elkezdett kiabálni.-ÚRISTEN MAMA LESZEK!!!-kicsit megijedtünk Edwarddal együtt,de közben elfojtottunk egy nevetést.Phil még mindig csak ott ült a kanapén és leste,anyám reakcióját.

-Phil,te mit szólsz ehhez?-kérdeztem.

-Hát...nem is tudom mit mondjak...

-Örülsz?

-Hát persze,hogy örülök Bella!

Phil is felállt.Mi is felálltunk és megöleltek minket.

Ekkor hallottuk,hogy jön le valaki a lépcsőn.Megláttuk Jaket és Nessiet miközben jönnek le.Az én kis Nessiem dörzsölgette a szemét álmosan,biztos anyám kiabálásától ébredett fel.

-Anyu,apu?-kérdezte Nessie.

-Itt vagyunk a nappaliban,kicsim-mondta Edward.

-Sziasztok-üdvözölt minket Jake.

-Szervusz,Jake.-mondtuk.

-Szia,Nessie-mondta Renée,majd felkarolta Nessiet.

-Miért kiabáltál,mama?

-Hát..ööö...semmi...-anyám elpirult.

-Anya,hogy van Zoárd?

-Jól van,képzeld reggel megrúgta a hasamat.

-Tényleg?-odajött és megfogta a hasam,pont akkor rúgott egyet a kicsi.-Jujj de jó!

-Zoárd?-kérdezte Renée.

-Igen,mama az öcsém.

-Oh...

Mindent elmeséltünk Renéenek és Philnek,Aliceről és Roseról is.

*

(Edward szemszöge)

2 hónappal később

Mostanában sűrűn kell elutasítanom szerelmem,de fájó szívvel a kicsi érdekében.

Most éppen Bellát csókolom.Csókolózás közben Bella simogatni kezdett a pólóm alatt és én megfogtam kezét és kihúztam.

-Bella, ezt már megbeszéltük...

-De én kívánlak,Edward-mondta és megcsókolt.

-Én is kívánlak tudod jól,de nem lehet
-Talán már nem tartasz szépnek?
-Jajj te buta,gyönyörű nőszemély.
-Gyönyörű vagyok?
-Hát persze.
-Még ilyen nagy pocakkal is?
-Még ilyen nagy pocakkal is.
Beletemette arcát a mellkasomba és valami nedvességet éreztem,felemeltem fejét és láttam,hogy sír.
-Most miért sírsz?
-Nem tudom.-mondta szégyenlősen és még jobban kezdett sírni.
Szorosan magamhoz öleltem és vigasztalóan dörzsölgettem a karját.
-Áú.
-Mi a baj?
-Nagyot rúgott a fiad...Tisztára olyan lesz,mint az apja-mind a ketten nevettünk ezen.
Megfogtam a hasát és elkezdtem simogatni,egyszer csak megint rúgott egy nagyot.
-Az meglehet.-mondtam mosolyogva.-Szeretnéd ha olyan lenne,mint én?
-Hát persze.Miért kérdezed?
-Csak kíváncsi voltam.
-És te szeretnéd ha rád hasonlítana?-kérdezte szerelmem kíváncsian.
-Persze,ha ő is agy turkász lesz.-nevettünk.
-Éhes vagyok.-mondta mohón.
-Mit szeretnél enni?
-Hát...ööö...vért,milánóit,sajtot...tortát...-sorolta.Én csak hallgattam,hogy mikor lesz vége ennek a hosszú listának.
-Még valamit?-mondtam nevetve.Bella csak nézett rám mogorván,majd ő is elnevette magát.
-Jajj eszembe jutott még valami...-mondta és felcsillant a szeme.
-És mi lenne az?
-Te.
-Azt hiszem még belefér a listába.-mondtam és adtam neki egy csókot.-Na kicsi fiam,te mit szeretnél kérni?Anyád szerintem már az összes létező ételt felsorolta,de te mit ennél a legszívesebben?
-Oh, rendben ezt megbeszéltük.-montam
-Mire gondolt,Edward?-furdalta a kíváncsiság.
-Vért:
-Oh.
-Az megfelel vagy kérsz mást is?
-Tojásrántottát.
-Rendben.-mondtam nevetve.
Felkeltem és csináltam neki rántottát és hozzá vért.

-Tessék.-mondtam és leraktam a tálcát az ágyra.-Jó étvágyat!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.Nem fura,hogy vámpír vagyok és "emberi" ételt fogyasztok?
-De...egy kicsit.De azért szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta és megcsókoltam.