Szerelmem már vagy 10 perce nem tért magához.Nagyon megijedtem,de számítottam azért rá mert ideges volt Charlie érkezése miatt meg a csöppség is már éhes.Charile is itt van és nagyon aggódott.Jacob meg bevitte Nessiet a szobájába.
Bella elkezdet mocorogni.
-Edward!-mondta
-Oh,Bella-mondtam megkönnyebbülten
-Bella!-mondta Charlie
- Mi történt?-kérdezte szerelmem
-Elájultál!-mondta Charlie-Mi van Bells talán beteg vagy,vagy mi?-kérdezte Charlie aggódva
-Apu!Nem kell ennyire aggódnod,majd Carlisle megvizsgál.
-Jó,rendben van,de akkor is féltelek hisz a lányom vagy.
-Apu szerintem jobb lesz ha haza mész fáradtnak tűnsz.
-Nem alkarlak így itt hagyni.
-Nem apu haza mész és én majd felhívlak majd,hogy mi van velem.
-Jó,de légyszíves vigyáz magadra.-és közben megpuszilta a homlokát Bellának
-Rendben vigyázni fogok és itt van Edward is aki vigyáz rám.-rám mosolygott és megpusziltam.
-Na jó akkor sziasztok.
-Szia apu!
Én meg fel álltam Bella mellől és kikísértem Charliet
-Vigyázz rá!-mondta Charlie az ajtóban
-Ez csak természetes-mondtam
-Akkor rendeben.Szia-mondta és elment
-Szia.-én is mondtam és visszamentem szerelmemhez
-Jaj szerelmem már azt hittem nem is akarsz felkelni!-miközben mondtam lágyan a karjaimba zártam.
-Amúgy kedvesem ma ittál vért?De csak is az igazat mond!
-Hát....ööö..nem.-mondta félve
-Na ez a baj,mindjárt jövök és hozok.-közben adtam neki egy csókot a feje búbjára és már ott sem voltam.
Mentem vissza és mit látnak szemeim pakol hát ez nem igaz most ájult el és pakol.
-Kicsim te mit művelsz?-kérdeztem
-Semmit,csak egy kicsit össze pakoltam.Nyugi már be is fejeztem.-nem is ő lenne ha nem ezt csinálná.
-Na jó de most itt ezt idd meg!-mondtam neki kicsit parancsolva.
Kicsit ivott belőle aztán pedig megszólalt.
-Tudtam én,hogy pont Charlie előtt leszek rosszul.
-Semmi baj,majd felhívjuk és megmondjuk,hogy nincs semmi bajod.- mondtam bársonyos hangon.-De most légyszíves ezt most idd meg!
Megitta majd a hasára tette a kezét és simogatta.
-Na ízlett te kis pocaklakó?-kérdezte a gyermekünket
-Nagyon ízlett neki.-mondtam mosolyogva és én is rátettem a kezemet a hasára.
-Nessie és Jacob hol van?
-Bent Nessie szobájában.
-Menjünk nézzük meg!-mondta kedvesem
-Rendben.-felkeltünk én meg fogtan Bella derekát nehogy meg inogjon.
Be mentünk Renesmee szobájába,olyan békésen aludt.Már Jacob is kiterült.
Adtunk Renesmeenek egy puszit és mentünk is.
-Kicsim jobban vagy?-kérdeztem
-Persze.-mondta-Szerinted hány hónap múlva kell kihordanom?-kérdezte elgondolkodóan
-Nem tudom,Carlisle majd megmondja,ha talált valakit.
-Amúgy te kisfiút vagy kislányt szeretnél?-kérdezte kíváncsian,közben hozzám bújt
-Nem tudom,miért te mit szeretnél?-közben derekára fontam kezeimet
-Én egy kis Edwardot-mondta közben mosolygott.
Én is mosolyogtam és meg csókoltam.
-Majd meglátjuk,hogy kisfiú vagy kislány.
-Na gyere pihenjél le,tudod,hogy nem akarod,de én ott leszek melletted.-mondtam és fölkaptam és be vittem a szobánkba.
Leültettem az ágyra, mellé ültem és elkezdtem simogatni a hasát.
-Fel kéne hívni Charliet ,hogy mi van veled.
-De Edward!Ha mondjuk 9 hónapig kéne kihordanom mint egy rendes ember akkor meg mondathatjuk Charlienak,hogy babát várunk.-mondta vidáman
-Akkor igen!-mondtam én is vidáman és adtam neki egy puszit.
*
Fel hívta Charilet én közben puszilgattam a hasát ő meg simogatta közben a hajam és az arcom.Utána megcsörrent a telefon.Calisle volt az. Kihangosítottam a telefont, hogy Bella is hallja.
-Szia, Carlisle.-üdvözöltem.
-Szia,fiam.
-Van valami hír?-kérdezte Bella.
-Igen,van.Képzeljétek találtunk egy nőt,Ottila akivel ez megtörtént.
-Valójában?-kérdeztem.-Ez nagyszerű.
-Most inkább nem mondanám el a részleteket, mert hosszú,de majd eljön velem Forksba a kislányával,Helga.Most mennék is hamarosan elindulunk, mert hosszú az út.
-Jó, rendben.-mondtuk.-Szia.
-Sziasztok.
Majd letette.
-El se tudom hinni, hogy sikerült találni valakit.Annyira örülök Edward!
-Igen én is örülök.És holnap mindent megtudunk.És ha kislánya van akkor addig lesz kivel játszania, Nessienek.
-Igen lesz.Remélem jól kijönnek majd egymással.-majd adtam neki egy csókot.
-Na itt az ideje egy kis pihenésnek.Tudom, hogy neked nem,de a kicsinek igen is kell!-mogorván rám nézett,de tudta, hogy igazam van.Lefeküdt,lehajtotta fejét majd engem is húzott lefelé.
-Ha nekem is kell pihenni, akkor neked is!-mondta mosolyogva, én is visszamosolyogtam.
-Hihetetlen amit művelsz.-mondtam már nevetve.
-Miért mit csináltam?-kérdezte kíváncsian.
-Hát elkápráztatsz, épp ez a baj.Mindig elbűvölsz és nem tudok nemet mondani.
-Ez jó hír.-mondta vigyorogva.-De nem is tudtam, hogy én is eltudlak kápráztatni.Én csak azt hittem, hogy te tudsz, mert te mindig elvarázsoltál a szemeiddel, az arcoddal, a hangoddal, az illatoddal és még nagyon-nagyon sok mindennel.Jó tudni, hogy én is hatással vagyok rád.
-Te pedig azóta elbűvölsz amióta megéreztem az illatodat.Jó eleinte "utáltalak" is miatta, meg az miatt, mert nem hallottam a gondolatidat,de beletörődtem és beléd szerettem teljesen.Vagyis teljes mértékben beléd estem.
Ezek után már nem tudtunk mit mondani egymásnak,de nem is volt baj, ez így volt tökéletes.Néztük egymást és szerelmem ismét megengedte, hogy olvassak gondolataiban. És azokra az emlékekre gondolt, amiket sikerült megőriznie emberi életéből.Az első találkozás, az első beszélgetésünk a biológia órán...a kirándulásunk a kedvenc rétemre..és az első csók...és még eszméletlen sok minden.
Miután végig mentünk az emlékeken, az első találkozástól teljesen eddig a pillanatig, lágyan megcsókoltam.Aztán kezdtük elölről az emlékek felidézését,de most már részletesebben és tettünk fel egymásnak kérdéseket amiket eddig szerettünk volna megbeszélni.Ezzel az egész éjjel eltelt,de nagyszerű volt újra- és újra visszagondolni néhány elfelejthetetlen emlékekre!És néhány szituációkon nevettünk is.
Majd az egészet lezártuk -egyenlőre- egy kellemes és hosszú csókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése