8. fejezet

(Bella szemszöge)

Egész éjjel fent voltunk, és remek volt!
Miután ki kóvályogtunk az agyból bementünk megnézni Nessiet és Jacobot.Még mindig aludtak, és Jake horkolt csoda, hogy Nessie tudott tőle aludni.Ezen nevettünk is Edwarddal.Lementünk a konyhába és én elkezdtem főzni Jakenek, Edward addig engem nézett.
-Mit készítesz Jakenek?
-Rántottát.
-Hmmm...biztosan finom.-nevetett.
-Igen az, legalábbis amikor ember voltam akkor finom volt.-nevettem én is.
-Nem tűnik valami laktatónak.
-Pedig az, vagyis ha sokat eszel belőle.
-Áh, értem.
Odajött mögém és átölelt, majd adott egy puszit a nyakamra.Ekkor meghallottuk, hogy Nessie és Jake jön le a lépcsőn,legalább is Jake,mert Nessiet a karjában hozza.
-Sziasztok.-köszöntöttük őket.
-Sziasztok-mondta Jake.
-Szia,apa.Szia,anya.-odajött hozzánk megölelt és adott puszit,aztán visszament Jacobhoz.
-Jól aludtatok?-kérdeztem.Edwarddal elnevettük magunkat-mert visszaemlékeztünk,hogy Jake hogy horkolt reggel.
-Mi az?-kérdezte Jacob.
-Semmi,semmi-mentegetőztünk,kuncogva.
-Éhes vagy Jake?-kérdeztem.
-Áh, mint a farkas.-nevettünk.
Leült az asztalhoz.Odatettem elé a rántottát és már el is kezdett enni.
-Úgy hallom társaságunk lesz.-mondta Edward.
-Hmm?-mondtuk Jakkel.
-Ja,...Seth az.Megérezte a...rántotta illatát.-nevetett és mi is nevettünk vele.
Ekkor kinyílt az ajtó.
-Sziasztok.-kiabálta Seth.
-Szia.-mondtuk.
-Szia, Seth-üdvözölte Nessie, adott neki egy puszit és megölelte.
-Szia, Nessie.
-Gondolom éhes vagy Seth-mondtam.
-Igen,éreztem az illatát.De nem azért jöttem,hogy egyek.-mentegetőzött-csak jöttem meglátogatni titeket.Másrészt Billy érdeklődik az iránt,hogy Jake,miért nem aludt otthon.De mi gondoltuk,hogy veletek van,vagy inkább Nessievel.-mondta, a végét elnevette,de ezen mi is nevettünk.
Jake megbökte Sethet.
-Áu..
-Bocs.-mondta Jake nevetve.
-Tessék Seth itt van a rántottád.-letettem mosolyogva.
-Köszönöm Bella.
-Nincs mit.Na, de mesélj mi újság La Pushban?
-Nem sok.Mindenki éli az életét.De hallottunk egy pletykát rólatok-nem biztos,hogy igaz,de azért megkérdezem.Ja, és persze ezért is jöttem.Sam és a többiek rám adták a feladatot,hogy kérdezzem meg.-mondta zavartan.
-Na és mi az a pletyka?-kérdeztem,de mi már sejtettük,hogy mi lehet az.
-Hát,szóval az,hogy....ööö...hogy te,Alice és Rosalie....szóval várandósok vagytok.Huhh-mondta és a végén megkönnyebbült,hogy túl van a dolgon.
-Igen igaz a hír,Seth-mondta Edward.
-De az hogyan lehet???-furdalta a kíváncsiság.
-Még mi se tudjuk.Tudod ma jön haza Carlisle egy nővel sé annak lányával-persze ők is vámpírok-akivel ez megtörtént.
-Oh,értem.És mikor érkeznek meg?
-Szerintem még délelőtt itt lesznek.
Ezután már nem kérdezősködött többet,Seth inkább neki fogott a reggelijének.

Már mind a ketten be is fejezték az evést.
-Kértek még?-kérdeztem.
-Nem köszönöm nekem elég volt-mondta Seth.
-Igen nekem is elég volt,köszi.-mondta Jake majd mind a ketten megfogták "teli" hasukat.
-Jó.
Elvettem előlük a tányérokat és elmosogattam.
-Nem megyünk ki játszani?-kérdezte Nessie.
-De kimehetünk.-mondta Jake.
-Rendben,menjetek.-mondtam.
-Versenyezzünk,hogy ki ér előbb a folyóhoz,rendben?-kérdezte Jake mikor már az ajtóban voltak mind a hárman.
-Jó,de szerintem leelőzlek mind a kettőtöket.-mondta Nessie izgatottan.
-Azt kétlem-mondta kuncogva Seth.
És már kint is voltak és lehetett hallani,hogy futnak.
-Szerinted ki fog nyerni?-kérdeztem Edwardot.
-Jake és Seth megbeszélték,hogy hagyják nyerni Nessiet,de persze nem feltűnően azért ők is ott lesznek a nyomában.-mondta kuncogva.Én is elnevettem magam.

Edwarddal még bent voltunk olyan 2 percet majd mi is csatlakoztunk a többiekhez.
-Na ki nyert?-kérdeztem.
-Áá,Nessie lehagyott minket...ez szégyen-tette a végét hozzá magában,de nevetve majd ránk kacsintott.
-Ügyes vagy Nessie!-mondtam és adtam neki egy puszit.
-Igen nagyon ügyes voltál!-mondta Edward és ő is adott neki egy puszit a homlokára.
-Nem megyünk meglátogatni Alice és Rose nénit?-kérdezte Nessie.
-De elmehetünk.-mondta szerelmem.
-Na ki ér előbb oda?!-mondta Nessie és már futott is.
Mi is mentünk utána,de nem előztük meg,de azért úgy csináltunk mintha versenyeznénk vele.De ki tudja lehet,hogy ha normálisan futnánk lehet,hogy még akkor is leelőzne.
Meg is érkeztünk.
-Sziasztok!-kiabálta Nessie amikor kinyitottuk az ajtót.
-Sziasztok.-mondtuk mi is.
-Sziasztok.-mondták a többiek.
-Carlisle papa hazaért már?-kérdezte Nessie türelmetlenül.
-Nem Nessie,még nem ért haza,de Alice látta,hogy olyan dél körül megérkeznek.-mondta Esme bársonyos hangon.
-Óóó...-búslakodott az én kincsem.
-Az nemsokára itt lesz Nessie,ne aggódj!-nyugtatgatta Alice.
-Tudom,tudom-mondta csüggedten.-Na,de amúgy ti hogy vagytok nénikéim?
-Köszönjük jól vagyunk,az enyhébb rosszulléteken kívül.-mondta Rosalie mosolyogva és kezét rátette hasára.-És ti hogy vagytok?
-Mi is jól vagyunk.Képzeljétek Jake véletlenül elaludt nálunk.-mesélte vigyorogva.Mindenki mosoylgott,persze Emmett felnevetett.
-És hol aludtál, Jacob?-kérdezte Emm nevetve.
-Háát...öööm...-Jake elpirult.Még a sötét-barna bőrén is lehetett látni,hogy mennyire elpirult.
-Az én szobámban aludt el.Szegény a földön aludt egy kis matracon.-mosolygott Renesmee.
Emmettből kitört a nevetés,nem lehetett tőle semmit se hallani,olya hangosan nevetett.
-Kössz,Emmett-mondta gúnyosan Jake.
-Bocs,de ez tényleg vicces.-végig nézett mindenkin,de senki sem nevetett rajta kívül,ezért úgy döntött,hogy inkább abbahagyja,de ettől meg mi nevettünk.
-Most mi van?-kérdezte Emm.
-Semmi.-mondtuk mindnyájan.
Leültünk a kanapéra és elbeszélgettük a délelőttöt.Jake és Seth meg kint játszottak Nessievel.

*

Egyszercsak kinyílt az ajtó.

-Anya,apa,mindenki!Carlisle papa megérkezett!-kiabálta örömében az én kincsem.

Mindenki felált-kivéve persze Alice,Rose és én, mert minket a fiúk nem engedték meg,hogy csak úgy ugráljunk.

-Carlisle.-mondta mindenki.

-Sziasztok.-mondta.

Esme odarohant hozzá és megölelte.

-Hiányoztál.-mondta.

-Igen tudom, te is nagyon hiányoztál nekem!

Ekkor belépett egy nő és egy kislány is.

-Helló, Ottila vagyok,ő pedig a kislányom, Helga.-mondta

-Helló-mondta Helga.Olyan 18 éves lehetett,mint én.Szőke haja leért a derekáig,vörös szeme izzott,mint a tűz, és mezítláb volt,mint minden más vámpír akik ember vérén élnek.Ottilának viszont rövid,fekete haja van, vagyis pont az ellentettje Helgának.De volt a tekintésében valami érdekes,vagyis inkább az ahogyan Edwardot nézte az volt különös.Majd megkérdezem őt ha kettesben leszünk, mi a baja.
-Sziasztok.-üdvözöltük őket mindannyian.Carlislehoz odamentünk és üdvözöltük mi is.
Helga odament Edwardhoz és őt külön köszöntötte,mi meg csak néztünk.
-Helló,Helga vagyok.-mondta
-Szia, én Edward vagyok, ő pedig itt a feleségem, Bella és a lányom, Renesmee.-üdvözölte és minket is bemutatott, de a 'feleségem' szót elég tisztán és hangosan hangsúlyozta,de nem tudjuk,miért, de azért én örültem neki.
-Sziasztok.-köszönt nekünk is,de nem olyan nagy lelkesedéssel,mint amikor szerelmemet üdvözölte.Ez nagyon különös volt, és már kezdtem is begurulni,mert kezdtem érteni miért is olyan fura ez a nő.
...Neki...tetszik, nagyon is....Edward.
Nem tudom mi ütött belém, ilyanek miatt nem kapom fel a vizet,de valami ingerelt,valami,de nem tudom mi,és rájöttem,hogy Helga ingerel fel...az erejével.Elkapott a düh,-de nem szándékosan hisz Helga teszi ezt velem- és ezt Jasper észrevette.Próbált lehígítani,de nem jött össze neki,én erősebb voltam.Ezt Jasper is észrevette,hogy nem hat rám az ereje,ezért odajött és átkarolt,hogy meg ne támadjam azt a nőt.Már mindenki minket nézett kivéve Helga...mert persze ő...Edwardot nézte,közben rám koncentrált.Már felvettem a támadási pozíciómat,hogy megtámadjam,de egyszer csak valami történt, nem tudom mi, csak éreztem valami fájdalom szerűséget.Kezdett lecsukódni a szemem,nem tudom miért...de már csak Edwardot hallottam.
-Bella, szerelmem...!Ne bántsd!Állítsd le!-ordította Helgának, aki engem kínzott már nem éreztem semmimet.
-Helga fejezd be!-kiabált vele az anyja-hisz várandós tudod!Fejezd be!-már ordított vele, majd kezdett enyhülni a fájdalom.Hiába enyhült a fájdalom attól még a szememim leakartak csukódni,próbáltam harcolni ellene,de nem ment.
-Edward...-suttogtam.
-Itt vagyok.-mondta aggódva.
-Csukódik le a szemem és én nem bírom kinyitni...-mondtam ijedten.
-Tudom kicsim, tudom.Semmi baj pihenj egy kicsit, itt leszek melletted végig,ígérem!-mondta és tudtam,hogy igazat mond.-Szeretlek.
-Én is.
-Tudom-mosolyt hallottam a hangjában.
Aztán teljesen lecsukódtak a szemeim és álomba merültem.

A vége nem lett olyan jó,de már nem jutott más az eszembe.Bocsi,de azért remélem tetszik!:)

Puszi